I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XXXIX. Kicune és a misztikus állatok

„ Akárhogyan is zajlik az életünk, lesznek olyan időszakok, amikor úgy érezzük, kötéltáncosként billegünk a siker és a kudarc közötti keskeny választóvonalon. "

John D. Barrow

Az átjáron átlépve megérkeztünk a törpék titkos erdelyébe. A misztikus állatokkal még nem találkoztunk. Loki szerint a kisembrek kunyhóinál vannak, de oda mi már csak holnap megyünk. Beesteledett, ezért itt a tisztáson telepedünk le. Körülöttünk csak fa volt semmi más. S jobban megnézve a a köröttem lévő élőlényeket, észre vettem olyan fénylő virágokat amiket Asgardban láttam. Én úgy tudtam, hogy csak akkor ragyognak fel, ha egy őszinte szívű ember megérinti a növények szirmait. Lehet, hogy itt ez máshogy van. Amíg a többiek rakják a tűzet én addig távolabbra merészkedtem. Engem mindig is a kíváncsiságom éltetett, és ez most sem volt másképp. Itt szinte minden fa zöld levébe van borulva, már amennyire jól látom az éjsötétség miatt. A barátaim hangja egyre távolinak tűnt, és amikor észbe kaptam már elvesztem. Nem láttam semmit és senkit. Félelmem egyre jobban erősödött amikor mozgást éreztem a bal oldalam felőli bokorban. A hang egyre jobban csak erősödött és erősödött. A lábaim legyökereztek a földbe, így mozdulni sem tudtam. Kiabálni akartam, de egy szó sem jött ki a számon, aztán egy sötét alak jött ki homályból.

- A halandó szüleid nem tanítottak meg arra, hogy nem szabad ilyen messzire elcsavarogni?- kérdezte egy ismerős hang, akit egyből megismertem.

- Gyerekoromban is makacs voltam, mint az öszvér és akkoriban sem nagyon bírtak velem a szüleim! És amint látod drágám ez máig nem változott!- léptem közelebb az én balhés hercegemhez.

- Bajod is eshetett volna!- komolyodott meg.

- De nem lett bajom Loki!- forgattam meg a szemeimet.

- Láttam orcádon az ilyetséget kedvesem! Engem nem versz át! Ne légy makacs! Menjünk vissza a többiekhez!- lépett közelebb hozzám és közben kezeivel ide-oda hadonászott.

- De kíváncsi vagyok az erdő minden tikára, rejtelmeire!- kereszteztem kezeimet a mellkasom előtt.

- Majd holnap! Most már késő van, aludnod kéne, és ami azt illeti, már én magam is aludnék!- hajolt közel az arcomhoz, így pár centi távolság volt köztünk.

- És miért nem alszol?

- Miért? Szerinted tudnék úgy nyugodtan aludni, hogy tudom a tested és lelked a messziségébe bolyong? Mielőtt válaszolnál. Nem, nem tudnék úgy aludni! nyugodt állapotomnak már ígyis lőttek, szóval most gyere, aludnék már.

- Jóóó! Igazad van! Most haragszol?- néztem rá kissé szomorúan.

- Nem, nem haragszom, de már fáradt vagyok!- tényleg gyenge volt, szemei már alig látszottak, de ígyis milyen szívdöglesztően nézett ki.

- Szeretlek!- suttogtam és közben a cipőm hegyét vizslattam.

- Én is szeretlek hercegnőm!- suttogta az ajkaimra, aztán gyengéden megcsókoltuk egymást. - Akkor most már vissza térhetünk?- kérdezett.

- Vissza!- mosolyogtam rá.

Pár perc után vissza is tértünk az alvó barátainkhoz. Szerencsére nem a koszos földön kell aludnunk, mivel volt mindenkinek hálózsákja. Na és honnan? Gondolom Loki kezei vannak a dologban.