I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

VII. Barátok, mint ellenségek.

" A halál ellentéte nem az élet, hanem a szerelem. "

- Mit szeretnél Loki? - kérdeztem tőle ásítozva.

- Csak elakarok mondani valamit a mai napról....

Teljes megdöbbenéssel álltam előtte.

- Oh hát jó, akkor gyere.- tessékeltem be.

- Halandó létedre megkell, hogy modjam fergeteges vagy és mellesleg még finom modorú is.- vigyorodott el. - Egyébként jó volt ez nap, minden percét élveztem. kacsintott.

Kidülledt szemekkel fürkésztem őt.

- Milyen kedves tesztik lenni éljnek éjjelén, de ez nem várhatott volna reggelig?- kérdeztem az istenséget.

- Nem, mivel, hogy akkor nem láthattam volna a kómás arcod.- fülig ért a szája.

- Ez aranyos.- gúnyolodtam.

Miután Loki kiment a szobámból rögtön vissza feküdtem az ágyamba és már aludtam is.

***

Reggel nap sütésre ébredtem. Az időt nem tudom mivel itt Asgardban nicsen térerő a szobámban meg nicsen óra így elképzelésem sincsen arról, hogy hány óra lehet. Hipermega gyorsasággal pattantam ki az ágyból és vettem az irányt a szekrényem felé. Ahogy kinyitottam észre vettem azt, hogy teli van asgardi ruhákkal. Megkell, hogy modjam szépek voltak, de én makacs vagyok, mint az őszvér, így hát felvettem egy fekete farmernadrágot, fölülre pedig egy fehér pólót.

- Kislányom te miért nem asgardi ruhában vagy?- jött be anya a szobámba kopogás nékül, tipikus.

- Azért mert én ilyen ruhába érzem jól magam.- mutattam végig magamon.

- Vendégségben vagyunk Alessia! Itt mások a szokások, mint otthon a Földön.

Ekkor már kint voltunk a folyosón az étkezőbe tartva.

- Anya te ezt akkor sem érted meg és nem vagyok már gyerek. Tudom, hogy itt mások a szokások, de ha szólnak akkor természetesen átöltözök majd.

Leültem a megszokott helyemre és vártam a többiekre. Anyával ketten értünk ide idejében, csodálkoztam azon, hogy nem a húgom ért ide előbb. Na és hol van apa?

- Ő anya hol van most apa?

- Elment Thorral valahova, de mindjárt itt lesznek szerintem. Több órája elmentek már.- válaszolt a kérdésemre.

Körülbelül tíz perc elteltével mindenki megérkezett aki számított.

Odin az egész étkezés közbe mosolyogva nézett rám és Lokira, én nem értem mire jó ez, de ha neki fontos a fia akkor nem egy olyan lányt választ mellé, mint én. Mert Lokinak nem tetszek az biztos, nekem pedig már megvan a " nagy ő ".

Az udvarra tartottam amikor valaki megfogta a kezemet, hogy megállítson. Meg fordultam és azzal a szép zöld tekintettel találkoztam.

- Gyere velem ígérem nem fogod megbánni.- húzott magával.

- Rendben van!- egyeztem bele mosolyogva.

Szótlanul sétáltunk egymás mellett.
Loki egészen addig fogta a kezemet, míg meg nem érkeztünk arra a helyre.

- Ez a hely nekem nagyon fontos, ide akkor szoktam jönni ha valami gondom van, vagy egyszerűen magányra vágyok.- fejezte ki magát.

Ez a hely a palota tetején volt, egy kis udvar, néhány arany paddal. Egyszerűen csodaszép volt. A kilátásról nem is beszélek.