I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

XLV. Amikor minden a helyére áll

„ Mi, hű szerelmesek, csodálatos bukfenczeket vetünk; de valamint a természetben minden halandó, úgy a szerelemben az egész világ halálos bolond. "

William Shakespeare

Boldog voltam, hogy Luna többé nem kavar be az életünkbe, de egyben szomorú is. Nem tudom mitörtént, Alessia elájult, de szerencsére már magánál van. S úgy tűnik haragszik rám, amit meg is tudok érteni. Tudom nem volt szép tőlem, hogy vissza csókoltam Lunát, ráadásul Alessia előtt. Bár ezen már felesleges gondolkodnom. Most csak előre kell néznem, a múlton már nem változtathatok, de jóvá tehetem mind azt a rosszat, amit tettem az életem során. S míg én kint voltam a fénylő sötét ég alatt addig Alessia az ágyban pihent. Majd egy kis idő után megéreztem illatát. A hátam mögött állt, engem nézett, mikor megfordultam láttam rajta, hogy még mindig haragszik rám. Sokáig csak szótalanul álltunk kint a teraszon, csak a csillagok fénye miatt láttuk egymást. Alessia gyönyörű orcája sugárzott, láttam rajta, hogy boldog még a harag ellenére is.

- Tudod, csak a csókot nem értem. Azt miért kellett?- nézett rám, s mintha könnyezett volna.

- Ostobaság volt, de nem tehettem mást! Csak így volt esélyem lebuktattuni Lunát. Azt állította, hogy tőlem terhes, de ezt te is tudod. Te voltál az, aki mondta, hogy vegyem feleségül mert babát vár, de, mint kiderült Erick az apja annak a jégóriás kölyöknek....

- Mit mondtál?- szakított félbe.- Ki az apja a gyereknek?

- Erick, Erick Wilson. Miért?- néztem rá kérdőn.

- Mátmint az az Erick, aki az én legjobb barátom?- hitetlenkedve vizslatott engem.

- Igen!- válaszoltam tömören.

- Az nem lehet!

Ezt követően mindent elmondtam Alessiának, hogy megértse a dolgokat. Továbbra is szörnyülködve állt előttem, de most már képben van mindennel.

- Na és Luna, vele mi lesz most?- kérdezett, s már az ágyban feküdtünk.

- Apám eldönti, hogy milyen sorsra jut majd! De addig is cellába van zárva, nem árthat nekünk!- mondtam és a homlokára lehetlem egy lágy csókot.

- Odin biztos vissza küldi jotunheim-re, nem?

- Van egy olyan érzésem, hogy apám a Földre fogja küldeni, mint annak idején Thort is. Mondjuk Luna félig földi, ezért neki könnyebb dolga lesz a halandók között.

- Na és Thort, Odin miért küldte le?- nézett fel rám nagy szemeivel.

- Ez egy nagyon hosszú történet, de ha szeretnéd elmesélem.

- Hallgatlak!- fejét a melkasomra helyezte, majd belekezdtem a mondani valómba.

- Thor nagy napját ünnepelte az egész birodalom. A koronázása napja volt. Mindenki a trón teremben állt, az egyik oldalon ott volt anyám és persze jómagam is. A ceremóniát a jégóriások zavarták meg, ám ekkor még nem tudtam, hogy én is közéjük való vagyok. Ezután természetesen a pusztító elvégezte a dolgát, és a szelence biztonságban maradt. Thor egyértelműen nem akarta ennyiben hagyni a dolgot. Háborút akart, de apánknak nem tetszett az ötlet. A bátyám nyilván nem fogadott szót és elment jotunheimre. Vele tartottam én is és még négy bátor harcos.
Később pedig az éleünkért harcoltunk míg apánk nem szólt közbe. Ezután pedig mindannyian visszatértünk Asgardba. Arre a jelenetre tisztán emlékszem mikor apán azt kiálotta, hogy ' te kegyetlen, hiú és kapzsi vagy!' na és erre a bátyám azt felelte ' te pedig egy ostoba, vén bolond!' pontosabban rá üvöltött apánkra.
Ezt követően kiátkozta, elvette tőle hatalmát és leküldte őt a Földre a pörölyével együtt. Ám a pörölyt nem tudta megemelni, de végülis vissza kapta az erejét és megmente a Földet. Természetesen több napon át tartott neki mire vissza szerezte minden hatalmát. Azt hiszem pont akkor találkozott Jane Fosterrel, amikor apám száműzte. Nos lényegében így került a bátyám a Földre!- itt be is fejeztem a mesélést.