I fell in love with a god [BEFEJEZETT]

LIII. Ő az életünk, akit meg kell védenünk

" Egy őszinte mosoly reményt, energiát ad. Ha őszinte mosolyt szeretnénk, akkor először is meg kell teremtenünk a megfelelő alapot hozzá."

Tendzin Gjaco

- Gratulálok, kislányotok lesz!- jelentette be Bruce.

A szívem egyre gyorsabban vert amikor megtudtam a baba nemét, én őszintén azt éreztem, hogy fiú lesz. Nem mondom, hogy csalódott vagyok, mert nem vagyok az. Örültem neki, nagyon. Bár az agyam még nem fogta fel. Loki pedig meg sem szólalt, csak állt és nézett némán. Szemeiben láttam az örömöt, mert elvégre ő kislányt szeretett volna, amire titkon a szíve mélyén vágyott. Őrült módjára pattantam ki az ágyból egyenesen Loki karjai közé.

Loki

Kislányom lesz. Nem akarom elhinni, hogy ez a valóság. Vajon megérdemlem én, hogy apa legyek? Most fogtam fel igazán mit is jelent ez a szó valójában. Kezemben tudom tartani majd a gyermekemet? Kisebb termetű lesz, mint Magni és jóval törékenyebb. Nem vagyok biztos benne, hogy helyt fogok állni apaként, sok rosszat tettem már az elmúlt évek során, de megváltoztam. Odin szakállára mondom, hogy nem lehetnék ennél boldogabb. Megtaláltam Alessiában minden boldogságomat, és most pedig az én kislányomat hordozza a szíve alatt. Hogy miért nem akartam kisfiút? A válasz egyszerű. Thornak fia született, apánk örömére, de édesanyánk mindig is egy kislány unokát szeretett volna. Nem láthatja, nem érintheti, de tudhatja, hogy lányom lesz, és mindenáron meg kell védenem őt és Alessiát a rossztól.

- Örülsz?- ugrott a nyakamba az angyal, aki iránt képes voltam megváltozni.

- Hogy örülök-e? Egyértelmű, hogy boldogságom tisztán kivehető az arcomról ! Na és te, örülsz neki?- tudtam, hogy ő épp úgy örül neki, mint én.- Egy éve nem gondoltam volna, hogy lesz egy utódom, és nem akartam elhinni, hogy tudok olyan érzést táplálni egy női egyed iránt, mint irántad kedvesem!- mosolyogtam boldogan a két kezem között lévő Alessiára.

- Ezt mindig elmondod, hogy te sosem akartál szerelmes lenni, de látod, az érzéseidet nem te irányítod!- jelentette ki mosolyogva.

- Ha nem én irányítom az érzéseimet, akkor ki? Elárulnád nekem?

- De ez nem így megy! Hiszen te magad mondtad, hogy nem akartál belém szeretni, és hoppá, már a kezemet is megkérted!

- Igen, de azt, hogy megkértem a kezedet azt a te érdekedben tettem!- csúszott ki a számon.

Alessia eltávolodott tőlem, értetlenül, könnyes szemmel nézett rám.