A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

prológus

- Taehyung, szeretném, ha most becsuknád a szemed, és elképzelnéd a jövődet - szólalt meg Jungkook egy sóhaj kíséretében, ugyanis már nem igazán tudott mit kitalálni a betege számára. Azt remélte, hogy ezzel a módszerrel talán rá tudja majd vezetni Taehyungot az igazságra, bár tudta, hogy ehhez a fiú együttműködése is szükséges. Taehyung ugyan furának gondolta az orvosa kérését, azonban kisvártatva behunyta a szemét, és várta az instrukciókat. - Képzeld el, hogy késő este van, már rég besötétedett. Te hullafáradtan sétálsz hazafelé, majd a házadhoz érve szépen, lassan belépsz az ajtaján - Jungkook megállt egy pillanatra, hogy Taehyungnak legyen ideje elképzelni ezt a szituációt, majd amikor úgy gondolta, hogy elég időt adott a fiúcskának, folytatta: - A konyhából finom illatok terjengenek, így megnyugodva szívod be a levegőt, és a cipőidet lerúgva a konyhába sietsz, ahol a szerelmed vár rád. Háttal áll neked, mire mosolyogva öleled át a derekát, a partnered pedig a hirtelen érintésedre kissé összerezzen, de aztán egy édes mosollyal az ajkain fordul meg az ölelésedben. Mosolyogva bújsz hozzá, és egy puszit nyomva az arcára, végleg megnyugszol - tartott egy pár másodperces csendet, majd egy ajakgörbületet varázsolt az arcára. - Ha ezzel készen vagy, kinyithatod a szemedet.

Jungkook beszéde után csend következett. Taehyung lepergette maga előtt a történéseket, jól megfontolva, hogy mi hogyan történik a fejében, s elképzelve az orvosa által felvázolt szituációt, muszáj volt elmosolyodnia. Óvatosan nyitotta fel a szemét, mire Jungook is mosolyogni kezdett, és kíváncsi szemekkel kémlelte a fiatalabbikat.

- Egy dolgot szeretnék kérdezni tőled - jelentette ki Jungkook, Taehyung pedig kíváncsi szemekkel vizslatta a vele szemben ülőt. Érdekelte, hogy az orvosa mégis mit akar kihozni ebből a fantáziálgatásból. - A fejedben biztos elképzelted a szerelmedet, az ideális partneredet, akihez odabújsz... Az a személy, fiú volt vagy lány?

Taehyungban a kérdés hallatán azonnal megállt az ütő. Köpni nyelni nem tudott, ugyanis mindenre számított, csak pont erre a kérdésre nem. Leverte a víz, elvörösödött, és a fejében is teljes káosz uralkodott. Az igazság úgy ütötte fejen, mintha egy bowling golyót csaptak volna teljes erőből az elébb említett testrészéhez. Ugyan már kezdte kapisgálni a dolgokat, a kirakós darabjai csak most álltak össze igazán az elméjében. Eddig nem akarta bevallani, még csak saját magának sem, de ő is tudja, hogy már ideje volt elfogadnia: a jövőbeli szerelme helyére Jungkookot képzelte el.