A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

második évad: tizennegyedik rész - Jimin

the night after you left i woke up so broken, the only place to put the pieces were the bags under my eyes

(november)

Hétvége volt, az eső pedig úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Itt-ott villámlott és az ég is dörgött, az aggasztóbb dolog mégis a heves eső volt, amely az aprócska házikó tetőjét verte. Jimin inkább a nyári, gyors záporokat szerette, s nem az ilyen vehemenseket, amelyek akár órákig is eltarthatnak, és igaz, nehéz volt bevallania, de egy kicsit félt is. Gyertyákat hurcolt a nappalijába arra az esetre, ha esetleg áramszünet lenne a vihar miatt, sötétben pedig egyáltalán nem lenne mókás üldögélni, miközben teljesen egyedül van a házban.

A házikó, amelyben már néhány hete éldegélt a szülei tulajdonában állt, de ez nem zavarta őt különösebben, hiszen amúgy sem lett volna pénze arra, hogy a villany- vagy a gázszámlát fizesse, a szüleinek pedig volt elég felesleges bankójuk. Egy nagyobb veszekedés után döntött úgy, hogy ő ezt nem bírja tovább, és elköltözik. Természetesen ez nem volt teljes mértékben kivitelezhető, hiszen még nem nagykorú, és még mindig iskolába jár, azonban mindig is tudott erről az egyszerű, de annál otthonosabb házikóról, amely a külvárosban helyezkedik el, így úgy döntött, hogy véglegesen is odaköltözik. Jimin egy ideje megszerezte a jogosítványát is, az apja egyik kocsiját "kölcsön véve" közlekedik. El sem tudta képzelni, hogy mi lett volna, ha a szülei nem ennyire pénzesek, de ezen nem is kellett sokat agyalnia, hiszen volt hol laknia és a szülei sem zargatták, csak itt-ott pénzzel támogatták őt és könyörögtek neki, hogy menjen vissza hozzájuk. Jiminnek nem volt szándékában ismét egy fedél alatt élni a szüleivel, ezt pedig érthetően a tudtukra is adta, azonban olykor-olykor ő is megsajnálta őket, hiszen nem volt kőből a szíve, sőt, az egyik legjószívűbb ember volt a világon. Nehéz volt megszoknia a magányt, és azt, hogy nincs minden elé rakva vagy a feneke alá helyezve, de be kellett látnia, hogy otthon már nem volt maradása. Csak bántották egymást a szüleivel, így ennek az egésznek már igazán nem látta értelmét.

Valójában jól elvolt egyedül, hosszú idő után végre úgy érezte, hogy a saját maga ura, és azt tehet, amit csak akar. Egy kedves szomszédságban lakott, ahol hasonló kertes házak vették körbe őt, és szerette az ott uralkodó nyugalmat is. Itt nem voltak őrülten dudáló autók vagy éjfélkor részegen óbégató emberek, itt csak néha a szomszédok kutyái kaptak össze valamin, vagy éppen a macskák döntöttek úgy, hogy Jimin ablaka alatt kívánnak párzani. Egyébként eszméletlenül nyugodt környéken lakott, ettől pedig valamelyest a lelke is nyugalomra lelt.

Egyetlen egy üres lyuk tátongott a szívében, az pedig nagyobb volt az összes többinél. Yoongi volt az, ezt kár lett volna tagadni, Jimin pedig minden egyes nappal elveszített egy apró darabkát a reményből. Mindig várta, hogy ismét felbukkanjon, hogy kapjon tőle egy üzenetet vagy egy hivást, vagy egy levelet, hogy jól van, él és virul, nincs semmi baj vele, csak nem szeretne Jiminnel lenni, azonban Yoongi a nyári kirándulásos eset óta köddé vált. Jimin hetekig kereste őt, volt, hogy Yoongi háza előtt éjszakázott, azonban a fiút egyszer sem látta, a szülei pedig nem voltak hajlandóak bármit is mondani Jiminnek. Sosem tudta, hogy hova tűnt a másik, ez az érzés pedig lassan felemésztette őt.

Magát hibáztatta, hiszen, ha nem lett volna annyira önfejű, és nem ment volna el abba a szaros buliba, most nem lenne ez. Talán itt feküdnének összebújva, miközben az eső hangos kopogását hallgatnák, Yoongi pedig nyugtató szavakat suttogna Jimin fülébe egy-egy dörgéskor. Ehelyett Jimin a kanapén kuporogva bámulta a telefonja képernyőjét, és inkább nem kapcsolta be a tévét, ugyanis félt a rövidzárlattól, így inkább a gondolataiba merülve ücsörgött egyedül. Eszméletlenül hiányzott neki Yoongi, és nem akarta elfogadni, hogy egy hülye csók miatt történt mindez. Óriási lelkiismeretfurdalása volt a szőkeségnek, azonban aligha tudott volna bármit is tenni ellene. Elveszítette a legfontosabb embert az életében, s valószínűleg már soha nem is fogja visszakapni őt.