A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

második évad: második rész

every revolution starts and ends with his lips

5 hónappal ezelőtt

Taehyung fáradtan és nyűgösen kullogott haza az iskolából, ugyanis egy eszméletlenül nehéz napot tudhatott maga után, amely rengeteg dolgozatírásból és felelésből állt. Nehéz volt az új iskola, és amellett, hogy rengeteget kellett tanulnia, a beilleszkedéssel és a barátkozással is foglalkoznia kellett. Arról pedig, hogy fejlessze a kínai nyelvtudását már ne is beszéljünk. A rokonai kicsit más dialektussal kommunikáltak, itt a fővárosban pedig hidegzuhanyként érte Taehyungot, hogy mennyire koncentrálnia kell ahhoz, hogy megértse a másikat és , hogy megértesse másokkal önmagát. Most sajnálta igazán, hogy a szabadidejében nem foglalkozott eleget azzal, hogy jobban elsajátíthassa ezt a nyelvet. Az írás még mindig nem ment a legjobban, de legalább társalogni már tudott.

Az osztálytársai kedvesek voltak, bár egyikőjükkel sem kötött szoros barátságot. Nem azzal volt a baj, hogy nem kedvelné őket vagy, hogy undokok lennének vele, csupán teljesen más emberek voltak. Más kultúrával, nézetekkel és szokásokkal, s Taehyungnak még hozzá kellett szoknia ehhez az új helyzethez, hiszen még egy hónapja sem tartózkodott itt. A tanárok sokat követeltek, úgy érezte, mintha sokkal szigorúbbak lennének az otthoniaknál, vagy ez talán csak azért van így, mert még nem sikerült alkalmazkodnia. Otthon már tudta a dolgok folyását, ez pedig teljesen új volt neki. Taehyunggal csak egy nagyon kicsit voltak elnézőbbek a tanárok, hiszen nem akarták, hogy a többi diák úgy érezze, kivételeznek vele, ezt pedig a fiú teljesen megértette, csak mégis nehéz volt tartani a ritmust az osztálytársaival. Egyébként nagyon nyitottak voltak Taehyung felé, volt, hogy itt-ott megkérdezték, hogy hogy van egy-egy szó koreaiul, esetleg arra kérték a fiút, hogy tanítson nekik káromkodásokat. Ezen csak jókat nevetett, hiszen, ha új nyelvet tanul az ember, természetes, hogy a szitokszavakat kell először elsajátítania.

Már rég besötétedett, amikor eljött az idő, hogy kifújhassa magát a rengeteg tanulás után. Suli után általában azonnal neki ül a házi feladatoknak, hiszen tudja, hogy akkor késő estére sem végezne, így pedig legalább marad néhány órája, mielőtt nyugovóra térne. A telefonját a kezébe véve elfeküdt az ágyán, majd Chen-re pillantott, aki még mindig a tanulással volt elfoglalva. Mosolyogva kezdte pásztázni a készüléke képernyőjét, s nem is érdekelte őt többé a többi értesítés, amikor megpillantotta az egyetlen üzenetet Jungkooktól, amelyet néhány perce küldött neki.

Jungkook: Ráérsz, drága?

Taehyung egy fülig érő mosollyal és teljesen kipirulva írt vissza a szerelmének egy rövid választ, s amint elküldte az üzenetet, a laptopja képernyőjén megjelent Jungkook neve, amint videóhívásra hívja Taehyungot. A fiú felpattant a helyéről, és hirtelen nem találta a fülhallgatóját, amit ilyenkor szokott használni, így csak lehuppant a helyére, és fogadta Jungkook hívását.