A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

ötödik rész

i want to rip my hair out over and over and over again till my mind exhausts itself into a silence

Taehyung bárgyú képpel figyelte a barátait, akik épp birkózóversenyt tartottak a picike garázs közepén, majd Jayre pillantva óvatosan összemosolygott a másikkal. Mindig is gyerekes dolognak tartotta ezt az erőfitoktatós dolgot, de igazából másokon mindig jót szórakozott. Most is épp azt figyelte, ahogy Yoongi és Hoseok birkóznak, miközben a többiek fogadásokat tesznek rájuk.

- Gyerünk, Yoongi! - hallotta meg Jimin magas hangját, mire megengedett magának egy apró kuncogást. A többiek csak szépen leszidták a szőkeséget, hogy mi az, hogy Hoseok helyett Yoonginak szurkol, de az csak megvont vállakkal tovább kiáltozott.

Jimin kétség kívül kezdett hozzájuk szokni, amely úgy látszott, hogy senkinek sem volt ellenére, Yoongit kivéve. Ugyan az utóbbi sem ellenszenvből gondolkodott úgy ahogy, jobban inkább az lebegett a szeme előtt, hogy megvédje Jimint. Maga sem tudja miért, de nem akarta, hogy olyan emberré váljon az alacsonyabbik, mint ő maga. Védelmezni akarta őt.

- Na, mi az, Taehyung, jössz ellenem? - röhögött fel Jay, Taehyung pedig először meglepődve pillantott az idősebbre, aztán pedig csak hevesen rázva a fejét, jobban összehúzta magát.

- Te nem vagy normális! - nevetett fel Taehyung úgyszintén. - Ha azt szeretnéd, hogy korházba kerüljek, csak nyugodtan - ingatta a fejét, végignézve a barátján. Jay sokkal erősebb és fejlettebb volt, mint Taehyung, nyilvánvaló volt, hogy pár pillanat alatt a földre terítette volna a fiatalabbikat, Taehyung éppen ezért sem értette, hogy Jay miért pont vele szeretne birkózni.

- Dehogy akarom - közeledett Taehyung felé az idősebb srác, majd a fiú felett megállva, lemosolygott rá. - Cigizni azért jössz?

Taehyung nem tudott nemet mondani az ajánlatra, ezért csak elmosolyodott, és felpattanva a kanapéról, Jay-jel az oldalán az udvarra sétált. Kint egyáltalán nem volt hideg, bár elsőre kicsit megcsípte Taehyung arcát a hűvös levegő. Jay némán vette elő a zsebéből a kis dobozkát, majd egy csikket Taehyung felé nyújtva, ő is a szájába vett egy cigarettát.

- Köszönöm - mondta Taehyung, amikor a másik tüzet adott neki. Taehyung kissé furán érezte magát, hisz bár Jayt a fiúk közül az egyik legrégebbi barátjának tudhatta, kettesben alig voltak valaha is együtt. Nem értette a másik viselkedését, de igazából örült annak, hogy talán ezennel közelebb kerülhetnek egymáshoz barátilag.

Percekig álltak néma csendben egymás mellett, miközben a bűzrudakat szívták, és a messzeségbe bámultak. Egyikőjük sem tudott mit mondani, de Taehyung úgy volt vele, hogy ha majd Jay mondani akar valamit, akkor megszólal. Végülis ő hívta ki Taehyungot cigizni, nem fordítva.

- Mostanában különösen csendes voltál - szólalt meg halkan Jay egy apró mosollyal az arcán, mire Taehyung azonnal rá kapta a tekintetét. Valóban csendes lett volna? Ez Taehyungnak annyira nem tűnt fel, de ha a másik ezt állítja, biztos így van.

- Csak elvoltam a gondolataimmal.

- És min gondolkodtál?

- Mindenen - mosolyodott el Taehyung is. - Mindenen, amit el tudsz képzelni.

- Szóval a csajokon.

- Mi? Nem! - ingatta a fejét Taehyung azonnal, talán túl hevesen reagálva a feltevésre, mire a másik csak hangosan felnevetett. - Vagyis... Nem. Nem a lányokon gondolkodtam.