A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

huszonkilencedik rész

i am a world wrapped in worlds folded in suns and moons

- Szia, Kookie! - mosolyodott el Taehyung, amint a szerelme kinyitotta neki a falapot.

Mostanában szokásává vált, hogy Jungkookot Kookie-nak szólítsa, és bár ezt a doki nem vallotta volna be, de nagyon is tetszett neki a Taehyung által adott becenév. Gyerekes és cuki hangzása volt, a fiú ajkaiból mégis mindig máshogy hatott, és azért mégiscsak ez volt az első becenév, amellyel őt illette Taehyung.

- Szia, édes! - tárta szét a karjait a doki, hogy fogadhassa Taehyungot.

A fiú azonnal Jungkookhoz bújt, aki egy hatalmas mosollyal az ajkain ölelte át Taehyungot, majd néhányat hátrébb lépve, sikerült bejutniuk a lakásba is. Péntek délután volt, és Taehyungnak most már meg sem kellett kérdeznie, hogy hol találkozzanak, hiszen egyértelmű volt, hogy nem a rendelőben fognak kuksolni.

- Nem húzod le a cipődet? - kérdezett rá Jungkook, miután Taehyung továbbra is az előszobában, a cipőtároló előtt ácsorgott.

- Öhm, arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy kicsit a városba.

- A városba?

- Aha - motyogta Taehyung leszegett fejjel, hiszen nem ilyen reakcióra várt Jungkooktól.

Azt hitte sokkal de sokkal lelkesebb lesz majd, ennek ellenére a hanglejtése és az arckifejezése nagyon nem ezt mutatta. Kissé feszültté is vált, s a hangja is feljebb csúszott néhány oktávval, így természetes volt, hogy Taehyung elbizonytalanodott. Úgy gondolta, kell egy kis változás.

- Miért szeretnél a városba menni?

- Hát nem tudom - gondolkodott el a fiú. - Mindig itt vagyunk nálad, és gondoltam jól esne mindkettőnknek, ha máshol is tudnánk együtt lenni. Nem azzal van baj, hogy unalmas lenne vagy ilyesmi, de talán jó lenne egy kis változatosság is, nem?

- Nem. Nekem jó itt - jelentette ki Jungkook, mire Taehyung elakadt lélegzettel nézett vissza rá.

- Mi bajod van?

- Semmi, csak nem értem, hogy mi ez a hirtelen jött kiruccanás vágyad.

- Csak a városba szerettem volna elmenni veled, hogy eltöltsünk együtt egy kis időt, de ha neked ez nem tetszik, akkor rendben van. Nem muszáj mennünk.

Taehyung is kezdett egyre dühösebb és feszültebb lenni. Úgy érezte, hogy sarokba van szórítva, és egyáltalán nem értette Jungkook hűvös és bunkó viselkedését. Még sosem beszélt így vele, és sosem gondolta volna, hogy egy ilyen hülyeség miatt fognak majd összekapni.

- Mindegy, hagyjuk a fenébe! - legyintett Jungkook.

- Nem, nem hagyjuk - makacsolta meg magát Taehyung, és ellentmondást nem tűrő tekintettel Jungkook elé állt. - Mégis mi a problémád?