A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

huszonnegyedik rész

i want to honeymoon myself

Két hét múlva Taehyung ismét Jungkook lakásán találta magát. Bár nem volt egyszerű, megint elintézte otthon, hogy nála aludhasson, így egy boldog mosollyal bújt a másikhoz, amint megpillantották egymást.

Jungkook felnevetett a másik ragaszkodásán, de aztán Taehyung derekát megragadva, behúzta őt a lakásába. Suli után a fiú azonnal Jungkookhoz vette az irányt, és most már fel sem merült az a kérdés, hogy vajon a rendelőben vagy a doki lakásán találkoznak.

Szavakkal sosem mondták ki, de ezek a kellemes délutánok, esték és éjszakák, amolyan randevúknak számítottak. Imádták, amikor csak kettesben lehettek Jungkook lakásán, ahol senki és semmi nem zavarta őket.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte Jungkook, miközben lehuppantak a kanapéra.

- Hű, hogyhogy nem készültél semmivel, Mr. Randiguru? - incselkedett Taehyung nevetve.

- Ne haragudj, ma nagyon sűrűn jöttek a pácienseim, és nem volt időm kitalálni bármit is.

- Semmi baj, Jungkook, csak vicceltem - ölelte át szorosan Taehyung a dokit nyugtatásképp. - Nekem nem kell semmiféle különleges dolog, csupán annyit kérek, hogy maradjunk így egy kicsit.

Jungkooknak nem kellett kétszer mondani, azonnal szorosabban húzta magához a fiúcskát, és egy apró puszit hintve a fürtjei közé, elmosolyodva hajtotta a fejét a másik kobakjára. Taehyung a doki derekát ölelte át, fejét pedig az izmos mellkasába fúrta.

Sokáig hallgatták egymás egyenletes lélegzetvételeit, Taehyungnak pedig még Jungkook heves szívveréséhez is szerencséje volt. Mindig megpróbáltak a legtöbbet kihozni az ilyen pillanatokból, és élvezni is őket, s egyáltalán nem akartak elsietni bármit is.

- Mondhatok valamit? - nézett fel Taehyung Jungkookra, aki csak egy kedves mosollyal nézett vissza rá, és rásímítva az arcára, bólintott egyet. - Én nem igazán mondtam még el neked, hogy mit éreztem, amikor először megláttalak. Azt sem mondtam el, hogy utána mit éreztem. Akkor, amikor még semmi nem volt köztünk.

- Kíváncsi vagyok rá - kuncogott Jungkook.

- Menőnek gondoltalak és eszméletlenül jóképűnek. Az első találkozáskor nem láttam benned mást egy orvoson kívül, de persze azt azonnal észrevettem, hogy nagyon helyes vagy - Taehyung jócskán belepirult a mondandójába, így Jungkook egy apró puszival sarkallta őt arra, hogy folytassa tovább. - Vágytam rád, Jungkook. Mindennél jobban vágytam rád, de még magamnak sem akartam bevallani az érzéseimet. Először megijedtem tőlük, hiszen sosem éreztem ilyet egy férfi iránt. Aztán, amikor úgy gondoltam, hogy neked is hasonló szándékaid lehetnek, az érzéseim felerősödtek és csak rád tudtam gondolni. Persze ezekre csak most, utólag jövök rá.