A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

tizennyolcadik rész

my god is beating inside us infinitely

i will no longer compare my path to others

Hétfő délután lévén Taehyung komótosan sétált ki a suli kapuján néhány osztálytársával az oldalán. Voltak olyan napok, amikor nem egyeztek az óraszámaik Yoongival, így ilyenkor vagy egyedül vagy egy kisebb társaságban hagyta el az iskola területét.

Nem volt semmi baj az osztálytársaival, valójában nagyon is bírta őket Taehyung, csak egyikőjük sem tudott olyan szerepet betölteni az életében mint Yoongi, és talán ez magával Yoongival is így volt.

Egy nagy mosollyal az arcán hallgatta a többiek baromságait, akik éppen egymást sértegették, amikor Taehyung egy ismerős alakot szúrt ki a látókörében. Azonnal megtorpant, mire a többiek egy ideig nélküle sétáltak tovább, azonban miután észrevették, hogy Taehyung nincs köztük, ők is megálltak.

- Nem jössz, Taehyung?

- Menjetek nyugodtan nélkülem, majd holnap találkozunk. Sziasztok! - intett egyet Taehyung, a többiek pedig csak megvont vállakkal folytatták az útjukat hazafelé.

Taehyung beletúrva a kócos hajába, megigazította magán a ruháit, majd lassan, de magabiztosan kezdett Jungkook felé lépkedni, aki ismét az autójának dőlve várakozott a fiúra. Jungkook már akkor kiszúrta a másikat, amikor Taehyung még csak az egyik lábát tette ki az épületből, de nem szeretett volna szólni neki, hisz tudta, hogy észre fogják venni egymást.

Jungkook vigyorogva figyelte Taehyungot, akinek, amint egymással szembe kerültek, minden magabiztossága eltűnt. A fiú nem tudta nem észrevenni, hogy Jungkook le sem veszi róla a szemeit, és ez felettébb zavarba hozta őt.

- Most már minden kezelésünk előtt el fogsz jönni értem? - kérdezett rá Taehyung, és most direkt nem tette szóvá, hogy ismét rengeteg idejük van a kezelésük kezdetéig.

- Ha téged nem zavar, akkor szívesen - vonta meg a vállait Jungkook mosolyogva.

- Öhm... nem, nem zavar. Csak itt az anyukám simán megláthat téged.

- Itt dolgozik az anyukád? - kérdezte Jungkook, miközben ellökte magát a kocsijától.

- Aha, tanár.

- Hát ha meglát, akkor majd szépen bemutatkozom neki - mosolyodott el Jungkook, és ismét kinyitva Taehyungnak az ajtót, betessékelte a fiút a kocsijába.

Taehyung csak mosolyogva megrázta a fejét, és türelmesen megvárta, amíg Jungkook megkerülte az autót, és szépen elhelyezkedett a volán mögött. Mosolyogva pillantottak egymásra, azonban Taehyung, amint a tekinteteik találkoztak, azonnal elfordította a fejét.

- Akkor most megint hamarabb tartjuk meg a kezelést?

- Igen - bólintott Jungkook szűkszavúan.