A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

harmincadik rész

it is a trillion-dollar industry that would collapse if we believed we were beautiful enough already

Péntek lévén Taehyung egy hatalmas mosollyal az ajkain és könyvekkel telepakolt táskával tervezte elhagyni az otthonát, hogy Jungkookhoz siethessen. Az anyukájának ismét azt mondta, hogy Yoonginál alszik, aki segít neki egy kicsit felzárkózni tanulásból, és bár nem volt teljesen biztos abban, hogy ezt el is hitték neki otthon, nem különösen érdekelte őt a dolog.

Mivel a következő hétre rengeteg tanulnivalója támadt és sok dologozat elé néz, úgy döntött, hogy ezennel tényleg tanulni fog legalább egy keveset. Magát ismerve tudta, hogy úgy is Jungkookkal fogja az idejét tölteni, de örült volna, ha letud néhány anyagot.

- Gyere csak, Taehyung! - hallotta meg az anyukája hangját a konyhából az említett, amikor levirhazott a lépcsőn, így összevont szemöldökkel lépett be a helyiségbe. - Már mész is?

- Aha - vakarta meg a tarkóját Taehyung. - Szeretnénk minél hamarabb végezni a tanulnivalókkal.

- Azért leülsz még egy kicsit?

A fiú kissé vonakodva ugyan, de elhelyezkedett az anyukájával szemben. Nem tudta, hogy miről szeretne beszélgetni vele, és őszintén szólva semmi kedve nem volt akár egy percnél is többet otthon maradni, azonban tény, hogy az utóbbi időben alig váltottak néhány szót. Taehyung anyukája nem ezt érdemelte.

- Mostanában nem vagy itthon túl gyakran, és elég keveset is beszélünk - húzta el az ajkait az anya. - Ezzel semmi baj nincsen, csak hiányzik, hogy néha együtt ügyködjünk itt a konyhában vagy megejtsünk egy mély beszélgetést.

- Tudom, anya, és sajnálom - sóhajtott Taehyung, miközben eluralkodott rajta a lelkiismeretfurdalás. - Ígérem mostantól több időtt fogok eltölteni veled.

- Nem ezért mondtam ezt, Taehyung - mosolyodott el az anya. - Nem kell, hogy mostantól többet légy velem, hiszen boldognak látlak, és azt hiszem most ez a legfontosabb.

- De most már tudom, hogy ez nincs így rendjén. Csinálunk majd közös programokat, okés?

- Igen, csinálunk majd, de előtte ma még el kell sietned, igaz? - kérdezett rá Taehyung anyukája, mire a fiú pirulva hajtotta le a fejét. - Sokat gondolkodtam, és azt hiszem mindenre tudom a választ. Van valakid, ugye?

- Mi? - kapta fel a fejét Taehyung azonnal. - Dehogyis, anya! Nem!

Az anya csak egy mindenttudó mosollyal pillantott a fiára, hiszen ismerte már annyira Taehyungot, hogy egy ilyen dologra rájöjjön. Lehet, hogy Taehyung azt hitte, hogy senki sem figyel oda rá, azonban az igazság az volt, hogy az anyában már réges rég megfogalmazódott ez a megállapítás.

- Szerelmes vagy - jelentette ki az anya.

- Anya, mondtam már, hogy nem! - sóhajtott egyet Taehyung frusztráltan, s valójában ő sem értette, hogy miért kezdett bele egy ilyen kétségbeesett tagadásba.