A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

huszonharmadik rész

the day you have everything i hope you remember when you had nothing

Taehyung arra ébredt, hogy valaki bőszen mocorog mellette. Nem volt a reggelek embere, így azonnal zavarni kezdte őt a kintről beszűrődő napfény, és persze az sem kerülte el a figyelmét, hogy Jungkook csörgött valamivel. Nyűgösen felnyögött, és a másik oldalára fordulva, még mindig behunyt szemmel megpróbált visszaaludni.

- Mit csinálsz, Jungkook? - kérdezte fáradt hangon, de miután az említettől nem kapott választ, kinyitotta a szemeit, és hirtelen egy telefon lencsével találta szembe magát.

Meglepetten nézett farkasszemet Jungkook telefonjával, s amikor a doki is észrevette, hogy Taehyung ébren van, teljesen elvörösödve húzta el az arca elől a készüléket. Taehyung összevonta a szemöldökét, majd felülve az ágyban, Jungkook felé fordult.

- Te lefényképeztél engem?

Jungkook szégyenlősen rejtette el a telefonját, amikor Taehyung erőszakosan a tárgyért nyúlt. Utálta, ha lefényképezték őt, és utálta visszanézni magát a képeken, éppen ezért vált dühössé máris kora reggel.

- Töröld ki, Jungkook! - kérte ellentmondást nem tűrő hangon, mire Jungkook elképedve nézett vissza rá.

- Ez csak egy ártalmatlan kép, Taehyung. Annyira édes voltál! - mosolyodott el, és óvatosan a fiú arcára simított.

- Akkor sem szeretem, ha lefényképeznek - puffogott Taehyung. - Mindegyiken rosszul nézel ki.

- Nem, mindegyiken elragadó vagy - jelentette ki Jungkook, majd hirtelen Taehyungnak vágódott, ezzel elérve azt, hogy mindketten visszafeküdjenek a puha takarók közé.

Taehyung felnevetett, és mosolyogva hagyta, hogy Jungkook apró puszikat hintsen el egészen a mellkasától, a homlokáig. A doki a fejét szorosan Taehyung nyakhajlatába fúrta, s miután oda is nyomott egy nedves csókot, hirtelen felkelt a fiúról. Taehyung meglepetten nézett a másikra, hiszen már éppen kezdte volna beleélni magát a tevékenységükbe.

- Készülődnünk kell, Taehyung! Suliba kell menned! - dobta rá Taehyung fejére a saját pulcsiját, mire a fiú durcásan szedte le a fejéről a ruhadarabot.

- Nem akarok suliba menni! - jelentette ki, majd visszahuppanva az ágyba, szorosan magához szorította Jungkook pulcsiját, ami csak úgy ontotta magából a doki jellegzetes illatát.

- Muszáj, bébi - sóhajtott. - És add vissza a pulcsimat, mert azt szeretném felvenni!

- Akkor minek hajítottad hozzám? - motyogta Taehyung, de azért átnyújtotta Jungkooknak a fekete darabot. - Kérlek, Jungkook! Nem maradhatnánk itt? Egy igazolatlan nap még simán belefér.

- Nem, Taehyung, azt beszéltük meg, hogy csak úgy aludhatsz nálam, ha másnap normálisan mész iskolába. Ha az anyukád vagy bármelyik tanár megtudja, akkor nekem végem. Az anyukád pedig biztos, hogy észreveszi, tekintve, hogy ott dolgozik.