A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

huszonötödik rész

what is stronger than the human heart which shatters over and over and still lives

Szerda volt. Taehyung nyugodtan jegyzetelte azt, amit a töritanár diktált az óra közben, egészen addig, amíg az iskolában elhelyezett hangszórókból recsegés nem hallatszott. Mindenki összevont szemöldökkel pillantott fel a rádióra, amelyből percekkel később az egyik titkárnő hangja hallatszott, aki bejelentette, hogy hirdetés következik. Unottan kezdték végighallgatni a matekverseny győzteseit, s Taehyung már éppen elfeküdt volna a padján, amikor is a neve hallatszódott a rádióból.

- Kérjük, hogy Kim Taehyung, harmadik osztályos tanuló, a negyedik óra után fáradjon az igazgatói irodába!

Mindenki egy személyként fordult az említett fiú felé, mire Taehyung csak idegesen megrántotta a vállát, és bemutatott néhány bámészkodónak. Frusztrált volt, hiszen semmi rosszat nem csinált, és egyáltalán nem tudott rájönni, hogy miért hívatja őt az igazgató.

- Jól van, elég a beszédből! - szólalt fel a töritanár szórakozottan. - Majd óra után megbeszélitek a fejleményeket, de még mindig van tíz percünk az órából, szóval folytassuk az anyagot.

A tanár ismét diktálni kezdett, bár Taehyung már nem tudott oda figyelni rá. A negyedik óra után az igazgatói irodában... de hisz az most lesz! Ha vége van ennek az órának, már mehet is az igazgatóhoz, ahová ki tudja milyen ürüggyel hívták. Nem gondolt semmi rosszra, hiszen tudta, hogy semmilyen szabályszegést nem követett el, de talán éppen a tudatlanság csigázta őt fel ennyire.

A percek, mintha csigalassúsággal teltek volna, és amikor végre kicsengettek az óráról, Taehyung összes tancuccát beszórta a táskájába, és hevesen lépkedve indult el az igazgató irodája felé.

- Hé, minden oké? - állította meg őt Yoongi. - Miért hívtak a dirihez?

- Hát talán pont azért igyekszem hozzá, hogy ezt megtudjam - vágta Yoongi fejéhez Taehyung sóhajtva egyet.

- Jó, oké - emelte fel a karjait Yoongi. - De majd mondd el, hogy mi volt bent!

- Mindenképpen.

Taehyung a lépcsősorok felé vette az irányt, majd felszökdellve a következő emeletre, bekopogott az igazgató ajtaján, azonban senki nem nyitott ajtót. Sóhajtva huppant le a kék kanapéra, ugyanis valószínűleg volt bent valaki az irodában, ezért nem mehetett be.

Önkívületi állapotban várta, hogy végre szólítsák őt, azonban, amikor becsengettek az ötödik órájára, kissé aggódni kezdett. Mondjuk egyáltalán nem volt ellenére, hogy ellógjon az órából akár öt percet is, legalább annyival kevesebbet kell kibírnia.

- Gyere, Taehyung! - nyitotta ki az ajtót az egyik titkárnő mosolyogva, mire a fiú felpattant, és kissé bizonytalanul lépett be az irodaszerű helyiségbe.