A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

hetedik rész - Yoongi

this morning i told the flowers what i'd do for you and they blossomed

Yoongi komótosan sétált a bandahelyük felé a szőke, ismeretlen fiúval a karjai közt. A kezei zsibbadni kezdtek, de nem akart kárt tenni a fiúban, ezért dobott rajta egy aprót, hogy stabilabban tarthassa őt. A szőke fú meg sem moccant, csak a lélegzetvételei tanúsították, hogy még életben van, és bár Yoongi kezdett aggódni érte, belátta, hogy talán jobb, hogy a fiú nincs az eszméleténél.

Az út helyett a fiút figyelte, így nem sokkal később arra eszmélt fel, hogy már egy ideje túlsétált a garázsukon, ezért kínosan körbepillantva, visszalépett néhány lépést. Szerencsére senkit nem látott az utcán, tehát csak ő maga tudott a saját bénaságáról.

A fiúk, hogy teljesen kisajátíthassák a garázst, kulcsot is csináltattak az ajtóhoz, amelyhez csak Yoonginak volt hozzáférése, de azt a barátainak mindig kölcsön adta, ha arra volt szükség. A zsebéből előhúzva az említett tárgyat, kinyitotta az ajtót, majd besétálva a helyisébe, a fiút óvatosan a kanapéra helyezte.

Az eszméletlen fiú feje alá egy kisebb párnát helyezett, s miután a lábait is megigazította, visszasétált az ajtóhoz, hogy becsukja azt. Yoongi sóhajtott egyet, majd a kanapén fekvőre pillantva, a hűtőszekrényhez sétált, azonban amint kinyitotta azt, rá kellett jönnie, hogy egy lejárt tejen és lekváron kívül, nincs benne semmi más.

Yoongi idegesen túrt bele a hajába, ugyanis tisztán emlékezett arra, hogy délután még volt ott néhány szelet pizza, de úgy látszik a többiek mind behabzsolták. A zsebében kezdett kutatni, és miután talált benne egy kis pénzt, erősen elgondolkodott azon, hogy magára hagyja-e a fiúcskát, amíg ő elszalad a boltba. Tudta, hogy ha a fiú felébred, biztosan éhes lesz és fájdalmai is lesznek, de ha már a gyógyszertár zárva van, legalább a boltból hozzon neki kaját.

Aggódva tekintett a kanapé felé, miközben a fejében harc dúlt, de legbelül már tudta, hogy muszáj lesz egy darabig itt hagynia a fiút. Legfeljebb majd szaladni fog, hogy hamarabb visszaérjen, pedig Yoongi utált sportolni. Az egyedüli sport, amelyben remekelt és szerette is, az a kosárlabda volt.

- Mindjárt visszajövök - suttogta, mintha csak attól félne, hogy a fiú felébred, majd a selymes hajába simítva, kilépett a helyiségből, hogy utána be is csukhassa az ajtót maga után. Nem akarta megkockáztatni, hogy addig, amíg ő nincs ott a fiú felébred, és elszökik onnan, hiszen az ő felelőssége volt, hogy vigyázzon rá, ezért kellett bent tartania.

A morcos fiú megpróbálta minél gyorsabban szedni a lábait, és áldta az eget, hogy a bolt nem is volt olyan messze tőlük. Az órájára pillangatva konstantálta magában, hogy van még egy negyed órája zárásig, az pedig bőven elég lesz. A boltba beérve magabiztosan haladt a sorok között, ugyanis fejben már eldöntötte, hogy kábé mit szeretne venni a fiúnak. Miután a kosarába pakolt egy sajtos pogácsát, egy almát, egy csokoládé szeletet és egy üveg vizet, a kasszához sietett, ugyanis az ott dolgozó emberek már nagyon szerettek volna hazamenni.