A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

epilógus

(két év múlva)

Taehyung hullafáradtan sétált hazafelé az egyetemről, s nem kicsit aggasztotta őt a tény, miszerint már teljes sötétség uralkodott az utcákon. Jungkook felajánlotta neki, hogy elugrik érte, ha végez a tanulással, azonban a fiú nem szerette volna nyaggatni a másikat, így úgy döntött, hogy inkább buszozni fog, a buszmegállótól pedig gyalog tervezte megtenni az utat.

Az egyetemi vizsgaidőszak rohamosan közeledett, Taehyung pedig néhány szaktársával úgy döntött, hogy esténként összeülnek, hogy együtt tanulhassanak. A fiú úgy érezte, hogy, ha közösen tanul másokkal, sokkal hatékonyabban és könnyebben jegyzi meg a dolgokat, így nem volt kérdés, hogy nagyon örült ennek a lehetőségnek, azonban ezzel sajnos az járt, hogy csak késő este esett be Jungkook lakásába, melyet már lassan másfél éve közösen használtak.

Összeköltözésük egy pillanatig sem volt kérdés, mindketten tudták, hogy egymás mellett szeretnének lenni, és nekik ez így pont tökéletes volt. Olykor-olykor Jungkook szállította el a fiatalabbat az egyetemre, ha pont ideje akadt rá, és volt, amikor Taehyung meglátogatta a másikat a munkahelyén, ha hamarabb végzett az óráival. Hiába voltak mindketten elfoglaltak, mindig megpróbálták a lehető legtöbb időt együtt tölteni.

Ugyan, nem mindig volt könnyű dolguk, hiszen az együttélés és az, hogy Taehyung már nem kiskorú sokmindent megváltoztatott az életükben. Volt, hogy, amikor esténként hiába eltervezték, hogy beszélgetni fognak vagy csinálnak majd valami közöset, általában mindketten hullafáradtan értek haza, s jóformán még annyira sem volt energiájuk, hogy átöltözzenek. Volt, hogy elhanyagolták egymást, igen, ezt kár lenne tagadniuk, de ezek az időszakok sosem tartottak huzamosabb ideig.

Taehyung nyűgösen nyitotta ki a falapot maga előtt, azonban amint megcsapta őt a konyhából áradó kellemes illat, az izmai azonnal elernyedtek, ő pedig egy mosollyal az ajkain vette le a cipőjét és a kabátját is egyaránt. Egy pillanatot sem habozott, abban a momentumban kezdett a konyha felé sietni, ahol valószínűleg Jungkook várta őt.

A fiúcska gondolatainak főszereplője neki háttal állt, s valószínűleg nem hallotta, hogy Taehyung hazajött, mire az említett csak szélesen elmosolyodott, az elméjét pedig rózsaszín köd lengte körbe. Végignézett a párján, akin egy egyszerű melegítőnadrág és egy fehér rövidujjú volt, mégis olyan káprázatosan festett, hogy arra nincsenek szavak. Taehyung nem bírta megállni, közelebb lépdelt Jungkookhoz, majd hátulról szorosan átölelte őt, amely miatt az idősebb kissé összerezzent, de aztán egy édes mosollyal az ajkain fordult meg a fiú ölelésében.

- Szia - vigyorgott Taehyung hevesen dobogó szívvel, miközben még jobban a másikhoz bújt.

- Szia, bébi - viszonozta kedves gesztusát Jungkook. - A kedvencedet főztem, remélem jól sikerült.

Taehyung elmosolyodott, majd a doki arcára simítva lágyan belecsókolt az ajkaiba. Nem volt ez durva csók, még csak szenvedélyesnek sem volt mondható, csupán szerelmes és lusta volt. Pont tökéletes. Pont olyan, amely miatt mindkettőjük testén áramütés szaladt végig. Pont az övék.

- Köszönöm - nézett Jungkookra Taehyung hálásan, amikor elváltak egymástól, majd tetteivel is bizonyítva köszönetét, egy apró puszit hintett a másik arcára.

Jungkook készségesen tartotta a fiúcska felé az arcát, hogy még több puszit kaphasson tőle, mire Taehyung halkan felkuncogott, majd teljesítve a másik néma kérését, elárasztotta őt a pusziáradatával. Jungkook jólesően felszusszantott, s önkéntelenül is szorosabban fonta Taehyung köré védelmező, erős karjait.

- Dejà vu érzésem van - motyogta Taehyung halkan, mintha csak magának mondaná ezt a mondatot, de az igazság az volt, hogy nagyon is azt akarta, hogy Jungkook meghallja ezt.

- Nekem is - bólintott a másik, mire Taehyung hatalmas szemekkel nézett fel rá, de aztán csak elmosolyodva hagyta Jungkooknak, hogy ezennel ő csókolja meg őt.

Tudta, hogy nem egyszer történt meg az, hogy ilyenkor jött haza és, hogy Jungkook így várta személyét, de eddig még sosem kerítette hatalmába őt ez a különösen ismerős érzés. Kellemes borzongás járta át Taehyungot; úgy érezte, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő személy mellett van. És talán ennél nem is kellett több neki.

Taehyung volt a fiú, aki egy csillagra ült, Jungkook pedig a srác, aki vele tartott.