A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

tizenkettedik rész

in order to fall asleep i have to imagine your body crooked behind mine

Taehyung üres tekintettel feküdt az ágyában, miközben az életnagyságú maciját szorította magához. Ilyenkor mindig ezt csinálta, hiszen a puha maci azt az érzést nyújtotta, mintha valaki tényleg ott feküdne mellette és átölelné őt. Fájó volt belegondolnia, hogy ismét nincs mellette senki sem.

Egész nap ugyan ebben a pózban henyélt, és most különösképpen még lelkiismeretfurdalása sem volt azért, amiért nem ment iskolába. Reggel szépen eljátszotta, hogy rosszul van és fáj a gyomra, mire az anyukájától egy nagy adag lecseszést kapott, majd azt is a fejéhez vágták, hogy ez azért van, mert nem eszik rendesen. Pedig Taehyungnak kutya baja volt, csak nem akart iskolába menni.

A mai nap pontosan azok közé a napok közé tartozott, amikor Taehyungot még kirobbantani sem lehetett volna az ágyából. Mást sem csinált csak sírt, ölelgette a maciját és zenét hallgatott, hogy enyhítse valamennyire a fájdalmát, amely kezdte lassan felemészteni őt. A negatív gondolatai felerősödtek, s ezennel nem volt ereje elnyomni őket. Most nem volt ereje boldognak lenni.

Bárcsak meghalnék. Bárcsak átaludnám az egész életemet. Ne csinálj semmit! Ne kellj ki az ágyból! Ne egyél! Ma már semmit sem ehetsz, Taehyung! Semmirekellő, ronda, kövér! Így akarsz kimenni az utcára? Szánalmas. Menj a mosdóba és hányj! Szedj be hashajtókat! Menj el futni! Nem, ne kellj ki az ágyból!

Taehyung erőteljesen boxolt bele a matracába, majd hirtelen ülő helyzetbe tornázta magát. Tisztában volt azzal, hogy muszáj lesz valamit csinálnia, hogy a gondolatai ne emésszék fel őt. Lihegve nézett rá az órájára, amely fél négyet mutatott, tehát nemsokára Jeongguknál kell lennie, így átsietett a fürdőszobába, hogy valamennyire rendbe szedje magát.

Most sem volt kedve menni, és legszívesebben ismét kihagyta volna, de ezt már tényleg nem engedhette meg magának. Legalább suliba nem kellett mennie.

Unottan nézett farkasszemet a tükörképével, és már meg sem lepődött a sírástól bedagadt szemein. Eszméletlenül rosszul nézett ki, szinte lerítt róla, hogy teljesen biztos, hogy valami nincs rendben, de hát végülis ezért megy majd Jeonggukhoz.

A fürdőszobából kisétálva, átvette a pizsamáját egy fekete szaggatott nadrágra, és egy nála egy számmal nagyobb fekete pulcsiba. Elmosolyodott, hiszen ebben az öltözékben nem érezte magát annyira rosszul.

A telefonját nyomkodva várt a megfelelő pillanatra, hogy elindulhasson a hétfői kezelésre, s amint fél ötöt mutatott az óra, Taehyung felpattant, és már otthon sem volt. Kissé furcsállta, hogy az anyukája nem ért még haza, de igazából örült neki, hiszen a mai reggel után nem akart volna vele összetalálkozni. Utálta, hogy az anyukája mindig anélkül vágott valamit Taehyung fejéhez, hogy meggondolta volna a szavai súlyosságát. Az anya többször bántotta meg a fiút, mint Taehyungot egész életében bárki más.