A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

huszonhatodik rész

trust your body - it reacts to right and wrong better than your mind does

A szerelmesek egymást cirógatva merültek a saját gondolataikba. Jungkook Taehyungot ölelte át, míg a fiatalabbik a párja mellkasára hajtva a fejét élvezte a másik kellemes, lágy érintéseit. Hiába próbálták a legjobbat kihozni ebből a helyzetből, mindketten elkeseredettek voltak, pedig még nem is volt nyár.

Rengeteg idejük van még, amit együtt tölthetnek, de mégis, a gondolat, hogy egyszer el kell majd engedniük egymást, teljesen felemésztette őket. Görcsösen kapaszkodtak egymásba, holott tudták, hogy még nincs itt az a pillanat, amikor mindennek vége szakad.

- Elmesélek neked egy történetet, Taehyung - szólalt meg Jungkook halkan, mire az említett elmosolyodott, és némán bólogatni kezdett.

- Egy történetet?

- Igen - bólintott Jungkook. - Egy fiúról szól, aki egy csillagra ült.

- De egy csillagra nem is lehet felülni.

- Most ne keresd az ésszerűséget, rendben? - sóhajtott a doki, majd Taehyung hajába simított. - Csak hagyd, hogy elmeséljem, és utána rajtad áll, hogy mit kezdesz vele.

Taehyung bólintott párat, majd úgy helyezkedett el Jungkookon, hogy lássa az arcát is. A doki még el sem kezdte a történetet, de Taehyung érdeklődését máris felkeltette. A fiú, aki egy csillagra ült. Érdekesnek hangzik.

- Volt egyszer egy fiú, aki nagyon boldogtalan volt. A családjával élt, és voltak barátai is, de úgy érezte, hogy többre vágyik, ezt az üres űrt pedig azzal próbálta kitölteni, hogy esténként a fénylő csillagokban gyönyörködött. Egyik este, amikor az ablakából a csillagos eget pásztázta, végleg eldöntötte, hogy nem szeretne ott maradni többé, ahol van, így felült egy csillagra, és elment a messzeségbe. Nem töltött a csillagon sok időt, csupán néhány órát ülhetett rajta, de azok a pillanatok voltak a legcsodálatosabbak. Úgy érezte, hogy most már végre tényleg boldog, s a legszebb dolog az volt, hogy testközelből csodálhatta a csillagokat. Néhány óra után úgy döntött, hogy mégis haza szeretne menni, azonban, amikor visszatért a földre, a családját és a barátait már sehol sem találta. Kiderült, hogy amennyi egy csillagon néhány óra, az a földön többszáz évnek számít, így az összes ember, akit valaha ismert, addigra mind meghalt. Attól a pillanattól kezdve pedig az egész életét magányosan élte le.

Taehyung elakadt lélegzettel hallgatta végig a történetet, melyet Jungkook hatalmas beleéléssel mesélt el neki. A szíve hevesen dobogott, s némán nézett el a párjáról, hogy elgondolkozhasson a történet mondanivalóján.

Vajon Jungkooknak pontos célja volt ezzel? Netalán burkoltan akarja célozni Taehyunggal, hogy ha elmegy Kínába, ugyanolyan lesz, mint a fiú, aki egy csillagra ült?