A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

tizenegyedik rész - Yoongi

i hear a thousand kind words about me and it makes no difference yet i hear one insult and all confidence shatters

Yoongi egy nehéz iskolai nap után, fáradtan sétált az aprócska garázs felé, és megpróbálta kizárni az aggasztó gondolatait, miszerint már napok óta nem ment haza, kivéve azt az egy alkalmat, amikor hazaugrott néhány ruhájáért, hogy majd Jiminnek adhassa azokat. Valójában, ha jobban belegondolt, amióta Jimin a garázsban "lakik" Yoongi sem tette ki onnan a lábát, csak ha suliba kellett mennie.

Bár már voltak olyan időszakai, amikor nem járt haza, ez egy kivételes esetnek számított, hiszen nem volt egyedül. Az utóbbi napokban sokat gondolkodott, és rá kellett jönnie, hogy túlságosan is élvezi, hogy Jimin közelébe lehet. A másiknak volt egy erős kisugárzása, amely csak úgy vonzotta Yoongit, és bár az elején megpróbált ellenállni, valójában magának sem akart rosszat. Jimin mellett pedig mindig jobb kedvre derült.

Nem mintha Taehyunggal nem érzett volna boldogságot a mellkasában, de ez egy teljesen más érzés volt. Olyan, amelyet még sosem érzett, s talán pont ezért is ijedt meg tőle ennyire. Nem tudta, hogy hogyan kéne viselkednie vagy reagálnia, ezért megpróbálta homokba dugott fejjel kezelni az új helyzeteket.

- Megjöttem! - lépett be a kis helyiségbe, azonban ezt a kijelentését azonnal megbánta, hiszen teljesen úgy hangzott, mintha a szeretőjéhez tért volna haza egy hosszú nap után. Testének azon nyomban egy másik test nyomult, így boldogan mosolyodott el, hisz azonnal tudta, hogy ki öleli őt egyre szorosabban.

- Csak, hogy megérkeztél, Suga! - hallott meg egy ismerős hangot, mire elvált Jimintől, majd pillanatokon belül Hoseokkal találta szembe magát.

- Mondtam már, hogy ne hívj így - sóhajtott, majd levetődött a kanapéra, pontosan Hoseok mellé.

- Jó, akkor marad az öregapó - kuncogott a másik, mire Jimin csilingelő nevetése is felhangzott.

- Miért nem jó neked egyszerűen a Yoongi?

- Mert az egyik legjobb barátom vagy, és én szeretem a barátaimat a becenevükön nevezni - vonta meg a vállát Hoseok.

- Senkit nem hívsz a becenevén, Hoseok - sóhajtott Yoongi.

- De a Suga akkor is annyira menő - ábrándozott. - Nem értem, hogy miért nem tetszik neked. Na, mindegy, amúgy csak beugrottam egy darabig, hogy Jiminie ne legyen egyedül.

- Jiminie? - húzta fel a szemöldökét Yoongi.

- Látod, a becenevén neveztem őt - vigyorodott el Hoseok. - De én már itt sem vagyok. Sziasztok! - a köszönés után pedig ki is viharzott az aprócska helyiségből, ezzel magára hagyva a két, zavarba jött fiatalt, akik egy ideig csak csendben figyelték egymást, mígnem Jimin el nem helyezkedett Yoongi mellett a kanapén.