if the hurt comes so will the happiness
napjainkban
Kim Namjoon egy hatalmas mosollyal az ajkain esett be az előadóterembe, és többször is bocsánatot kért a késésért, ugyanis azt sem tudta, hogy hol áll a feje. A tanár úr egyébként gyakran volt ilyen szétszórt és ügyetlen, hiszen a saját maga módján mindig egy elvont művészlélek volt, aki szeretett a fellegek között járni és álmodozni. Tudta ő, hogy mit akar, nagyon művelt és intelligens volt, de egy kissé bohókás is, amelyet egyszerűen imádtak a diákjai, akárcsak Taehyung. Régen megfogalmazódott már benne az az ötlet, hogy szeretne Namjoonnal beszélgetni, csak úgy a semmiről. Filozofálgatni egy kicsit. Hiányzott neki, hogy valakivel úgy igazán egy intellektuális párbeszédet ejtsen meg, és amióta Namjoon a tanára lett, fontolgatta, hogy szívesen beszélgetne vele. Persze, ezt nem magától találta ki, ugyanis a tanár úr ajánlotta fel az egész osztálynak, hogy bármikor szükségük lenne rá, ő ott van nekik, Taehyung pedig úgy gondolta, hogy most lenne erre a legnagyobb szüksége, így eldöntötte, hogy a mai órájuk után biztos, hogy megkéri őt, hogy beszélgessenek egy kicsit.
- Tehát a múlt óra végén mondtam nektek, hogy ha bármiféle kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel - Namjoon kifújta magát, majd mosolyogva fordult a diákjai felé. - Szóval? Van bárkinek kérdése felém?
- Tanár úr! - tette fel a kezét az egyik lány, mire az említett csak bólintott párat. - A kérdésem nem igazán tartozik ahhoz a témához, amelyről múlt órán beszéltünk.
- Semmi baj, nem számít, hogy nem a témához tartozik - legyintett a tanár úr. - Itt minden kérdésnek helye van.
- Szóval elég régóta foglalkoztat ez a dolog - kezdett bele a lány egy kicsit elgondolkodva. - Tudom, hogy a testemben lévő összes sejtem kábé hétévenként teljesen kicserélődik, és egyértelmű, hogy a belső tulajdonságaimban is rengeteget változtam. Ha a születésem óta testileg és lelkileg is egyaránt teljesen megváltoztam, akkor, hogyan lehetséges, hogy én még mindig én vagyok? Hogy lehet, hogy én még mindig az vagyok, aki évekkel ezelőtt megszületett?
- Hm - hümmögött egyet Namjoon a mély hangján, majd elmosolyodott. - Ez egy zseniális kérdés, köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk, Ning. Tehát, hogy kellőképpen reagálhassak a gondolatmenetedre - a tanár úr a táblához lépett, majd miközben magyarázott, kulcsszavakat vésett fel a tárgyra. - Az ember semmi más, csak tulajdonságok tömkelege. Külső és belső tulajdonságok határoznak meg bennünket, és vannak olyan tulajdonságaink, amelyeket meg tudunk változtatni, de vannak olyanok, amelyeket nem. Mondjatok megváltoztathatatlan tulajdonságokat!
- Például, hogy két lábunk van - mondta egy fiú.
- És ha amputálod az egyiket? Vagy mindkettőt? - kontrázott a másik, mire Namjoon felnevetett.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓
Фанфик"- De egy csillagra nem is lehet felülni..." Taehyung mindent megtesz azért, hogy az élete egyben maradjon, és, hogy ne csússzon ki az irányítás a kezei közül. Gondosan felépített falai és szokásai vannak, s nehezen viseli, ha bárki is belerondít eb...
