A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

huszonkettedik rész

your fingers will grip mine to say things words can't describe

A napok és a hetek rohamosan teltek el egymás után Taehyung életében. Sokkal gyorsabban telt az idő úgy, hogy ő maga boldog volt, ez pedig egy kicsit sem tudta zavarni őt, sőt. Nagyon is örült neki.

Április vége felé jártak, az idő kezdett egyre kellemesebb és melegebb lenni, s mintha a jó idő a jókedvet is magával hozta volna. Mindenki elvolt a saját maga világában, mindenkinek voltak teendői, de alapjában véve Taehyung társasága feltűnően kivirult volt.

Soobin és Hoseok bőszen tanultak az évvégi vizsgákra, ugyanis most ébredtek rá, hogy egész éven nem csináltak semmit, így a lemaradásokat most próbálták gyorsan behozni. Jimin eltervezte, hogy iskolát szeretne váltani, s abba a suliba küldte el a jelentkezését, ahová Taehyung és Yoongi is járnak. Yoongi szintén rengeteget tanult, hiszen nyakán volt az érettségi, és akármennyire nem tartotta fontosnak ezt az egészet, azért szeretett volna jó eredményekkel végezni. Taehyung és Jungkook pedig elvoltak a saját világukban.

Hétfő lévén Taehyung most is Jungkook rendelője felé igyekezett egy fülig érő mosollyal az arcán, és már alig várta, hogy láthassa a másikat. Hátizsákja a sok tancucc miatt a vállaira nehezedett, ugyanis azzal az ürüggyel, hogy közös tanulást tartanak a fiúkkal, az anyukája megengedte, hogy Yoonginál aludhasson.

Természetesen Jungkooknál fog aludni.

Nem gyakran voltak ilyen alkalmaik, hiszen megpróbáltak minél kisebb feltűnést kelteni. Taehyung anyukája eleve nem szerette, ha Taehyung nem otthon aludt, és talán ez sokat segített abban, hogy ne siessék el a dolgokat kettejük között.

A kapcsolatuk még csak most kezdett virágzani.

Taehyung boldogan kopogott párat Jungkook rendelőjének az ajtaján, mire néhány másodperc múlva a falap kitárult, ezzel felfedve a bent tartózkodó személyt. A fiú azonnal elmosolyodott, majd Jungkook nyakába vetve magát, szépen behátráltak az otthonos helyiségbe.

- Helló, doki - vigyorgott Taehyung az orvosára.

- Szia, bébi - köszönt vissza Jungkook, majd egy pillanatot sem várva, óvatosan Taehyung arcára simítva, megkóstolta a puha ajkait.

Megváltás volt ez mindkettőjüknek, miután Jungkook családi programja miatt nem tudtak találkozni a hétvégén. Taehyung Jungkook nyakát karolta át, míg a másik a fiatalabb derekát szorította, ezzel bizsergető érzést kiváltva mindkettejükből.

- Minden rendben volt a suliban?

- Igen - bólintott Taehyung mosolyogva, amint elváltak egymástól, majd nem sokkal később mindketten egymással szemben foglaltak helyet.

Olyan nyugodtsággal süllyedtek bele a székeikbe, mintha az elébb nem egymáson csüngtek volna. Hiába szerettek volna egymáshoz érni, és csókolni egymást, azzal tisztában voltak, hogy most nem ezért vannak itt, végülis Taehyungnak még mindig szüksége volt Jungkookra, mint orvosra.