A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

tizennegyedik rész

your absence is a missing limb

A hangfalakból egyfolytában nyugati számok üvöltöttek. Olyanok, amelyeket Taehyung még csak soha nem is hallott, mert ő inkább a hazai dalokért volt oda. Jungkook és ő ennek ellenére teljesen ellazulva mozgatták testüket az ütemes ritmusokra, olykor-olykor összeakadt tekintettel.

Mindkettejük tekintete bágyadni kezdett a kezdeti hatalmas mennyiségű alkohol miatt, bár még mindig nem érezték, hogy beütött volna az ital. Jól érezték magukat, nevettek, táncoltak, és még csak a gátlásaikat sem vetették le úgy, hogy meghazudtolják önmagukat. Teljesen rendben volt minden.

Mindketten észrevétlenül tekintettek végig a másikon, részletesen végigmérve minden egyes porcikáját a másiknak, azért esedezve, hogy talán még meg is érinthetik a hőn áhított testrészeket. De vajon csak az alkohol dolgozik bennük vagy józanon is így gondolnák?

Jungkook egy sejtelmes mosollyal nézett végig a csipőjét ringató Taehyungra, majd peharapva ajkait az égnek emelte a tekintetét. A fiú nem is tudja, de pár mozdulattal képes volt elvonnia a másik figyelmét.

Taehyung tényleg tudatlanul táncolgatott, és bár érezte magán Jungkook tekintetét, megpóbált nem zavarba jönni tőle. Nem fogja megadni neki ezt a boldogságot.

Hirtelen ragadta meg őt egy kar, és mire feleszmélt, már erősen az orvosának volt préselődve, aki eddig egy ismeretlen csillogással a szemében nézett rá Taehyungra. A fiú nem értette, hogy ezzel a másiknak mi is a szándéka, egészen addig, amíg Jungkook halkan énekelni nem kezdett Taehyung füle mellett.

- If you ever wanna fuck, can I be the one you call? - duruzsolta Taehyung fülébe gyönyörű orgánummal, mire a fiú kitágult szemekkel próbált elhúzódni az orvosától. - If you wanna be a star, I can tell you what it cost. I was gonna put you on, I was gonna put you on. I was gonna change your life, boy, but I don't wanna break your heart.

Jungkook egy önelégült vigyorral az arcán pásztázta a teljesen ledöbbent Taehyungot, majd kihasználva fölényes helyzetét, még jobban magához húzta. Ez az a dal volt, amelyik éppen a hangszórókból üvöltött, és bár Taehyungnak még nem volt szerencséje ezt a számot meghallgatni is, attól még értett angolul. Minden egyes szó lassan, de keményen ért el hozzá, s amikor végleg rájött, hogy Jungkook mit is suttogott a fülébe, azonnal ellépett tőle.

- Jungkook! - rivallt rá a másikra, teljesen piros arccal, bár ahhoz túl sötét volt, hogy ezt maga Jungkook is észrevegye. - Hogy mondhatsz ilyet?

- Ez a dalszöveg, bébi - kuncogott Jungkook.

Taehyung ismét teljesen ledöbbenve, hevesen dobogó szívvel akadt meg a mozdulataiban, csak hogy villámokat szóró tekintetével Jungkookra nézhessen. Ez a kijelentés egyszerre árasztotta el a bensőjét melegséggel, és egyszerre késztette őt arra, hogy húzzon be egy hatalmasat a tulságosan is beképzelten viselkedő orvosának.