A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

második rész

life and death are old friends and i am the conversation between them

Taehyung iszonyú fejfájásra ébredt, s az első gondolata az volt, hogy ismét rossz szájízzel, sőt, most még fejfájással is indulhat iskolába, de aztán összevont szemöldökkel konstantálta magában, hogy bizony nem a szobájában van, és még csak reggel sincs, hiszen sötét volt. Nem értette a helyzetet. Arra gondolt, hogy elaludhatott a tévénél, az anyukája pedig a saját szobájában fektette le őt.

Pár pillanattal később az elébb említett személy lépett be a szobába, és aggódó tekintettel nézte Taehyungot. Mégis mi történt? Miért néz rá ilyen szemekkel az anyukája? Nem értette, így csak kíváncsi tekintetével próbálta rávenni a nőt, hogy valamit megosszon vele.

- Elájultál - sóhajtott az anya gondterhelten, majd a fia mellett helyezkedett el. -, ismét.

Taehyungnak azonnal beugrottak az emlékei, emiatt pedig a hideg kezdett futkosni a hátán. Emlékezett mennyire rosszul érezte magát, a testére mintha mázsás súlyokat raktak volna, a szemei előtt pedig fekete foltok kezdtek megjelenni, amelyek végül összefolyva egy nagy feketeséget alkottak, Taehyung előtt pedig elsötétült a világ. Szörnyű volt, még csak visszagondolni is.

Nem először történt már ilyen. Egyszer az iskolában is elájult, ezért használta az anyukája az ismét szót, azonban arról nem tudott, hogy Taehyungot - ezen a két eseten kívül - többször is elragadta már a sötétség, a fiú csupán nem számolt be neki ezekről az alkalmakról. Aggódott a fiáért, és tudta, hogy ez nem mehet így tovább. Ugyan sejtette, hogy miért vannak Taehyungnak ájulgatásai, nem akart sem találgatni, sem az ördögöt festeni a falra, ezért eldöntötte: holnap orvoshoz mennek.

- Taehyung, ez így nem mehet tovább! - emelte meg kissé a hangját a nő, Taehyung pedig hirtelen nem értette az anyukája hangulatváltozását. Mégis mi rosszat tett? Miért kell azonnal letámadni az embert? - Ne nézz hülyének, látom én, hogy alig eszel valamit.

- Dehogynem. Én szoktam enni - szólalt meg Taehyung halk hangon, ugyanis egyáltalán nem hiányzott neki egy újabb veszekedés. Már így is szétrobbanóban volt a feje, de az anyukáját ez úgy látszik korántsem érdekelte.

- Mit? - kérdezte ingerülten az ágy szélén ülő. - Naponta egy szelet kenyeret, és azt is olyan lassan, hogy egy nyolcvanéves is leköröz.

- Én csak szeretem jól megrágni az ételt - akadt ki Taehyung, teljesen jogosan. Már régóta probléma volt ez a téma kettejük között, de Taehyung úgy érezte, egyáltalán nem tud szót érteni édesanyjával. Mintha a másik egyáltalán nem értené, hogy mit mond neki a fiú, pedig Taehyung csak arra vágyott, hogy megértsék, és ne mindenért őt hibáztassák. Mindig minden Taehyung hibája volt, a családtagjai meg sem próbáltak a sorok között olvasni. Csak azt látták, hogy a fiú mit csinál rosszul, azonban addig sosem jutottak el, hogy Taehyung vajon mit miért tesz.