A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

harminckettedik rész

what if we get to their doors and they slam them shut

- Annyira izgatott vagyok - vette fel a telefonját Taehyung önkívületi állapotban, s csilingelő hangon ezzel "köszöntötte" Jungkookot.

A fiúcska épp befejezte a bőröndjének telepakolását, ugyanis eljött a július utolsó hete, amelyet a kirándulással töltenek majd. Taehyung nem fért a bőrébe, még mindig könnyen izgatott lett az ilyen helyzetektől, és annyira várta már, hogy úgy érezte egy percet sem bír ki. Pedig az utazás is bele fog telni néhány órába, tekintve, hogy a tengerpartra mennek.

- Én is, bébi, én is - kuncogott Jungkook a vonal másik végéből mély hangon, mire Taehyung azonnal zavarba jött a megnevezéstől. - Mindent bepakoltál?

- Hát elvileg igen - nézte át Taehyung utoljára a telepakolt bőröndjét. - Ha pedig valamit elfelejtettem, az úgy is kiderül. Érted fogunk megállni utoljára a kocsival, tekintve, hogy te laksz a legmesszebb tőlünk.

- Rendben, én már elkészültem, szóval bármikor jöhettek.

- Ah, már Yoongiéknak itt kéne lenniük - morgolódott egy kicsit Taehyung, amelyet Jungkook csak megmosolygott a vonal túlsó végén. - Annyira jó lesz, nem bírom kivárni, hogy megérkezzünk!

- Én is alig várom már - hangzott Jungkook nevető hangja.

Ebben a pillanatban hangos dudaszó hallatszott Taehyung háza elől, így miután a fiú kilesett az ablakon és meglátta a kocsiból kiszálló haverjait, gyorsan elköszönt Jungkooktól, és a napszemüvegét a fejére csapva, megragadta a bőröndjét, amelyet csak nagy erőfeszítések közepette tudott leszenvedni a lépcsőn.

- Máris mentek? - kukkantott ki az anya a konyhaajtó mögül, Taehyung pedig csak fülig érő vigyorral bólogatott párat. - Készítettem neked szendvicseket az útra.

- Anya, nem fogunk éhezni, ne aggódj, és amúgy sem fér már be semmi se a hátizsákomba, se a bőröndömbe - forgatott szemett Taehyung, majd anyukája elé lépett. - Majd megállunk egy benzinkútnál.

- Hát rendben - sóhajtott egyet az anya. - Pénzt adtam, az irataid nálad vannak, a többit pedig te tudod. Vigyázz magadra, semmi ivás és óvatosan az úton - nézett szigorúan a fiára, azonban pillanatok belül ellágyult tekintettel ölelték át egymást.

Természetesen Taehyung itt még nem szabadult gondoskodó anyukájától, ugyanis ő egészen a kocsiig kísérte fiát, ahol köszönt a többieknek is. A fiú kissé kényelmetlenül érezte magát, de tudta, hogy legalább egy hétig bármiféle szülői felügyelet nélkül lesz a barátaival és a szerelmével, ennél pedig nem is kellett neki több.

- Sziasztok, fiúk! - integetett egyet az anya, amint mindenki beszállt a furgonba. Yoongi vezetett, az anyósülésen Jimin ült, mögöttük Hoseok és Soobin, a hátsó sorban pedig Taehyung foglalt helyet, hogy majd Jungkook ülhessen le mellé. - Ja, és üdvözlöm Junghwa-t!

- Átadom - morogta Taehyung, majd inkább bekötötte a biztonsági övét, és szólt Yoonginak, hogy induljanak már végre. Nem akarta, hogy még kínosabb legyen ez a szituáció.

Yoongi beindította a kocsit, majd egy utolsó integetve Taehyung anyukájának, elindultak Jungkook lakása felé, így a fiú azonnal elővette a telefonját, hogy írhasson szerelmének. Nem sokáig lehetett nyugta, ugyanis Yoongin kívül mindenki hátrafordulva kezdte pásztázni őt, mire felhúzott szemöldökkel tartotta a szemkontaktust.