A fiú, aki egy csillagra ült (Taekook) ✓

huszonegyedik rész - Yoongi

what is it with you and sunflowers? what the sun does to those flowers it's what you do to me

Yoongi ismét egy apró csokiszelettel várakozott Jimin iskolája előtt úgy, ahogy ezt a legtöbbször tenni szokta. Alig telt el úgy nap, hogy ne mentek volna egymás elé, s mindig az várakozott a másikra, amelyikük hamarabb végzett az óráival.

Az utóbbi időben a már nem annyira morcos fiú egy hatalmas mosollyal az arcán pillantotta meg a kedvesét, aki szintén azonnal kiszúrta Yoongit, így nevetve csapódott a mellkasának, hogy aztán a nyakát átkarolva szorosan hozzá bújhasson. Nem csókkal üdvözölték egymást, hiszen nem szerették mutogatni a kapcsolatukat, főleg nem Jimin osztály- és iskolatársai előtt, így egy ölelés után mindig akkor fordultak komolyra a dolgok, amikor kettesben lehettek.

- Eljössz ma hozzám? - tette fel Jimin a kérdést, amikor a garázs felé vették az irányt, de a fiúnak fejben már más tervei voltak.

- Hozzád? A házadba?

- Igen - kuncogott Jimin Yoongi értetlenségét látva. - Nem lesznek otthon a szüleim, és örülnék, ha eljönnél. Mármint... nem szeretném erőltetni. Csak egy ötlet.

Yoongi egy darabig némán sétált Jimin mellett, majd kicsit átgondolva Jimin szavait, végül úgy döntött, hogy elmegy hozzá, hiszen valójában minden vágya ez volt. Ott nem kellett volna azon aggódniuk, hogy melyik haverjuk jelenik meg mellettük, ott csak ketten lettek volna, és tény, hogy régóta várnak már erre.

Megerősítésképpen Yoongi megragadta Jimin kacsóját, majd egy apró csókot hintve a kézfejére, összekulcsolta az ujjaikat. Jimin pirulva nézett Yoongira, aki csak bólintott párat, és egy utolsó puszit nyomva a fiú arcára, hagyta, hogy onnantól ő irányítsa őket a házához.

- Elég messze lakom innen, szóval busszal kéne mennünk - húzta el az ajkait Jimin. - Kábé fél óra még odaérünk. Biztos nem baj?

- Nem, egyáltalán - mosolyodott el Yoongi, majd a legközelebbi buszmegálló felé vették az irányt.

A járműre várniuk kellett egy darabig, de amint az megérkezett, boldogan konstantálták, hogy alig utazik rajta néhány idősebb ember. Késő délután volt, Jimin háza pedig a külváros külvárosában helyezkedett el, így nem volt meglepő, hogy csak néhány embert találtak a buszon.

Jimin idegesen dobolva nézett ki az ablakon, a kinti látvány pedig kezdett egyre ismerősebb és ismerősebb lenni a számára. Izgult, hogy vajon Yoongi hogy fog reagálni, amint meglátja az otthonát. A házat, amelyben felnőtt, a házat, amelyben bármelyik gyerek boldog lett volna, csak Jimin nem volt az.

Yoongi a gondolataiba merülve pásztázta Jimint, s most gondolt bele igazán, hogy a másik soha nem mesélt neki bármit is a családjáról vagy arról, hogy miért maradt olyan sokáig a garázsban, ha van egy normális otthona. Nem akarta ezeket a témákat felhozni, hiszen, ha Jimin nem beszélt róluk, akkor annak valószínűleg nyomós oka van, ezek a kérdések most mégis felmerültek benne.