Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Samantha, Fred és George mind egyetértettek abban, hogy nem hagyhatják annyiban a merényletet, amit a Mardekár ötödéves prefektusai elkövettek ellenük. Az eset revansot érdemelt, így hát itt volt az ideje, hogy újabb elemét hasznosítsák a Remustól kapott tréfacsomagnak.
A nappal együtt keltek, hogy ők legyenek az elsők, akik megérkeznek a nagyterembe. Szerencséjükre még senki nem volt jelen, viszont a reggeli már az asztalon állt, így csak annyi volt a dolguk, hogy meghintsék viszketőporral a mardekárosok ételeit.
— Ki korán kel, csínytevésre lel! — pacsiztak.
Ezután következett a várakozás. Samantha a tejberizsét turkálva, unott arccal figyelte az érkező diákokat és tanárokat, amikor azonban megjöttek az első mardekárosok, felcsillant a szeme, és összenéztek a Weasley-ikrekkel. Kezdődött a műsor...
Először nem történt semmi érdekes, amikor azonban a zöld ház tagjai már benne voltak az evésben, a trió egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egyikük a torkához kap. Perceken belül az összes mardekáros, aki evett valamiből, eszeveszett módon vakargatta a torkát. Ám mivel a kellemetlen érzés belülről jött, ezzel nem értek el semmit — legfeljebb piros lett a bőrük. Hiába próbáltak inni rá, az sem segített.
Szép lassan persze rájöttek, hogy az étel okozhatta, és minden bizonnyal megtréfálták őket, mert a többi ház asztalánál étkezőknek nem voltak ilyesfajta problémáik. A felfordulás szép lassan mindenkinek feltűnt. A tanárok segíteni próbáltak a pórul járt mardekárosoknak, a reggeliző diákok pedig kuncogva figyelték a szenvedésüket.
A leghangosabban Samantha és a Weasley-ikrek nevettek. Nem tudták, milyen belülről viszketni, de sejtették, hogy nem lehet valami kellemes. De hát, a mardekárosok megérdemelték. Így jár, aki megátkozza őket...
A Jackson-lány széles jókedvében még az ülőhelyéről is lefordult, és öklével csapkodta a márványpadlót, úgy kacagott — mígnem egyszer csak a látóterében két fekete magassarkú jelent meg. Felnézett.
— Szép jó reggelt, McGalagony professzor! — Samantha derűsen feltápászkodott, és próbált ártatlan arcot vágni.
McGalagony csípőre tett kézzel, összepréselt ajkakkal állt vele szemben — orrcimpái remegtek az idegességtől.
— Jackson kisasszony! Nagyon örülök, hogy Weasley urakkal együtt ilyen jól mulatnak, úgyhogy merem remélni, akkor is hasonló jókedvük lesz, amikor büntetőmunkára jelentkeznek nálam. Holnap este nyolckor várom mindhármukat az irodámban, és levonok harminc pontot a Griffendéltől!
Miután a boszorkány elviharzott, a három jómadár összenézett és megvonták a vállukat, amolyan „ez van, lebuktunk" stílusban. Még a pontlevonás és a büntetőmunka ellenére is úgy gondolták, abszolút megérte a szórakozás. Remekül telt a délelőttjük — Madam Pomfreyé már kevésbé lehetett jó (a fél mardekáros bagázs a gyengélkedőn kötött ki).
