Samantha, Angelina, Alicia és Daphne első este a viszontlátás örömén felbuzdulva hajnalba nyúlóan beszélgettek a hálókörletükben. Tele voltak nyári élményekkel, így megvitatták, kivel mi történt a vakáció alatt. Daphnénak nagyon tetszett Belgium, Angelina vitorlázni ment a szüleivel, Alicia és a nővére pedig egy hetet töltöttek a nagymamájánál Yorkban, és még az ottani nemzeti parkba is ellátogattak.
A traccspartinak viszont megvolt az ára. Samantha másnap alig tudta kinyitni a szemét, amikor Angelina ébresztgette.
– Igyekeznünk kéne, Sam, már tart a reggeli – húzta el a baldachinfüggönyét.
– Jó, mindjárt – mormogta a párnájába Samantha, akit elvakított a hirtelen beáradó napfény.
– Kelj már fel! – rázogatta az afrofonatos lány.
– Majd utánatok megyek – tenyerelt fel Samantha. Daphne és Alicia már felöltözve ácsorogtak az ajtóban.
– Biztos ne várjunk meg? – kérdezte Angelina.
– Nem, nem, mindjárt összeszedem magam – ígérte kótyagosan Samantha. – Később találkozunk.
– Hát, jó – mondta bizonytalanul a sötétbőrű lány, azzal sarkon fordult, és a többiek után eredt.
Amint becsukódott utánuk az ajtó, Samantha behúzta a baldachinfüggönyt, és visszahanyatlott a fekhelyére. Egy perc múlva már húzta is a lóbőrt.
Amikor legközelebb magához tért, nagyot nyújtózott és megdörzsölte a szemét. Zavartan nézett maga elé. Vajon mennyi lehet az idő? A többiek még biztos nem értek vissza reggeliről, hiszen akkor észrevették volna, és magukkal ráncigálták volna órára, kalkulált.
Így aztán komótosan öltötte magára iskolai egyenruháját, és miután magához vette a varázspálcáját, úgy határozott, elindul a nagyterembe. A hálókörleten kívül azonban csak egy kihalt klubhelyiséget talált. Kicsit furcsállta, hogy hová lett mindenki, de egy vállvonással betudta a dolgot annak, hogy bizonyára reggeliznek.
– Hát te meg mit keresel itt? – sipákolt a Kövér Dáma, amikor kimászott a portrélyukon. – Rég elkezdődött a tanítás!
– Micsoda? – tátotta el a száját Samantha.
– Úgy, ahogy mondom – biccentett a rózsaszín ruhás festményalak. – Már vagy negyedórája csengettek.
– Hoppács.
– Hoppá bizony, kishölgy! Sipirc órára!
– Jól van, megyek már – tartotta fel a kezét Samantha, és nekilódult.
A folyosó közepén azonban megtorpant, ugyanis eszébe jutott, hogy fogalma sincs, hová kellene mennie. McGalagony reggelinél osztotta ki az órarendeket, és mivel ő nem volt jelen, értelemszerűen nem kapott.
أنت تقرأ
A Tekergő lánya - Harry Potter fanfiction
أدب الهواةVégy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...