Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A vadőrlak egyetlen helyiségből állt, ám annál otthonosabb volt. A három griffendéles kisdiák ámulva nézte a hatalmas berendezési tárgyakat és mennyezetről lógó húsokat.
— Pazar — állapította meg Samantha.
— Érezzétek otthon magatokat — brummogta Hagrid, mire az elsősök helyet foglaltak egy-egy széken.
A bútor méretei miatt Samanthának nem ért le a lába, így lóbálni kezdte, ám hirtelen valami megragadta az egyik cipőjét, és nekiállt rángatni.
— Hé! — nézett be az asztal alá. A merénylet elkövetője, egy fekete kiskutya kitartóan csócsálta a lábbelit, de fogatlan állkapcsával csak annyit ért el, hogy alaposan összenyálazta. — Jaaaj, de édes! — olvadozott a lány, és lehajolt, hogy az ölébe vegye a kölyökkopót.
— Agyar, rossz kutya! — szidta meg Hagrid.
— Agyar? — nevette el magát Fred, és közelebb hajolt az apró feketeséghez. — Így elnézve, nem nagyon vannak még agyarai.
— Csak várj, amíg felnő — jelentette ki büszkén Hagrid, miközben a tűzhely mellé állt, és feltette főni a teavizet. — Zseniális vadkanfogó kopó lesz belőle.
— Valóban, félelmetes fenevadnak tűnik — bólogatott tettetett komolysággal George, miközben a kiskutya felágaskodott Samantha ölében, és agyonnyalogatta a lány arcát. — Vigyázz, Sasha, mindjárt átharapja a torkodat!
— Agyar, elég! — kuncogott a lány, aki igyekezett kordában tartani az ebet. — Milyen fajtájú, Hagrid?
— Nápolyi masztiff. Igen jó áron szereztem a Mágikus Menazsériában — dicsekedett az óriás. — A testvéreit már mind eladták előtte, szegény pára nem kellett senkinek. Az anyjuk röviddel a fialás után elpusztult, ő meg olyan kicsi volt, hogy attól féltek, nem húzza sokáig. Megesett rajta a szívem, olyan reménykedve nézett rám, amikor meglátott. Nem hagyhattam ott, hisz' szegény kicsikém szörnyen magányos volt a családja nélkül. No, gondoltam, hazahozom, aztán elleszünk mi ketten. Szépen fel is hizlaltam, látod a kis pocakját?
— Igen — nevetett Samantha, és megvakargatta az ölében hempergő kiskutya dudorodó hasát. — Nagyon cuki. Mennyi idős most?
— Nyolchetes.
— Óóó, de kis bébi! — a lány olvadozva gyömöszölte a játékos kölyökkopót. — Milyen barátságos vagy! Na, ki az aranyos kiskutya? Te vagy, bizony! — gügyögte.
Az ikrek furán néztek rá.
— Ööö... ez egy kutya, Sasha.
— Zseniális felfedezés, géniuszok vagytok, fiúk. Ezért minimum egy Merlin-díj, arany fokozatot érdemelnétek.
