Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Fricsnek nem sikerült teljesítenie a napi ütemtervét és nyakon csípnie Hóborcot, de kárpótolta valamelyest, hogy Mrs. Norris levadászta neki Fred-et, George-ot és Lee-t, akik egy szál pizsamában tengődtek egy használaton kívüli tanteremben.
– Megmérgezem azt a macskát – dohogott Fred a következő szombaton.
– Túl okos hozzá. Egykettőre kiszagolná.
– Akkor marad a jó öreg mugli módszer: a pusztakezes megfojtás.
A Bajos Bagázs a Griffendél asztalánál ült a szokásos reggeli bagolyzáporban. Samantha unottan intett a pálcájával, mire átlátszó, nyeles burok emelkedett ki belőle. A rögtönzött mini-esernyőt tojásrántottája fölé tartotta, és sztoikus nyugalommal eszegetett tovább. Ki nem állhatta, hogy a postabaglyok zavartalanul belepottyantják az ételekbe a leveleket, csomagokat, meg mindenféle piszkot, úgyhogy a bűbáj napi rutinjává vált az évek alatt. Igaz, a nagyteremben nem lett volna szabad varázsolnia, de úgy tűnt, az élelmiszervédelem még a tanárok szemében is kivételt képez – legalábbis soha egyikük sem rótta meg miatta. Mi több, Samantha időnként magán érezte Flitwick professzor elismerő pillantását.
Kajánul rávigyorgott barátaira.
– Ó, azok a régi szép idők – trillázta nosztalgiától csöpögő hangon –, amikor még én is büntetőmunkára jártam a szabadidőmben...
– Ez nem fair – duzzogott Lee. – Szolidaritásból igazán ott maradhattál volna velünk.
– Akkor mi értelme lenne annak, hogy megtanultam... – Samantha lehalkította a hangját, és közelebb hajolt a három fiúhoz – ...hogy megtanultam felszívódni? Így mindent megúszhatok büntetlenül – szúrt fel derűsen egy tojásdarabot a villájára. – Na, jó, többnyire – csámcsogott.
– Ez a képességed tök jól fog jönni csínytevésekhez – lelkendezett George.
– Csak nem fair – szajkózta Lee.
– Csinálhattátok volna velem – tárta szét a karját Samantha –, de nem tolongtatok az ötletért. Hát, így jártatok. Apropó, remélem, készítitek a balerinaruhátok – hunyorgott az ikrekre leplezetlen kárörömmel. – Az idénynyitó meccsen a Griffendél játszik és a – na, melyik ház? A Mardekár. Tá-dám!
– Nevess csak – morogta Fred –, de négyünk közül nem minket ítélhetnek több év Azkabanra illegális tevékenységért.
Samantha kezéből kis híján kiesett a villa.
– Ugye nem akartok beárulni? – kapkodta a tekintetét barátai között. Előbbi magabiztosságának nyoma sem volt, leginkább egy kétségbeesett kisgyerekre emlékeztett.
– Dehogyis – legyintett George. – De azért vigyázz magadra.
Tekintetében aggodalom ült.
A három fiú rövidesen búcsút vett tőle – indulniuk kellett trófeatermet sikálni. Samantha annyira gondolataiba merült, hogy csak késve vette észre: az üres helyek egyikére egy fekete hajú lány huppant le.
