Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
1990. július 8.
Samantha Veronica Jackson nem szívelte a teliholdat. Joggal kérdezhették volna az emberek, hogy mégis mi baja egy közel tizenkét éves lánynak a pompás jelenséggel. De persze nem kérdezték, hiszen a kutyát sem érdekelte a véleménye.
Pedig Samanthának nagyon is megvolt a véleménye. Röviden és tömören: „Hülye hold." Bővebben: az égitest volt az oka, amiért a keresztapja, Remus Lupin minden teliholdkor szörnyeteggé változott. Na, persze nem szándékosan – vérfarkasnak lenni nem kívánságműsor.
Samantha számára magától értetődőnek tetszett tehát, hogy mindezért az általa nem túl szép jelzőkkel illetett égitest a hibás. És ráadásul még sajtból sem volt, hogy meg lehessen enni, ahogyan azt kiskorában hitte.
Ha bejuthatott volna a NASA-hoz, már biztosan kilőtt volna valamit az űrbe, hogy felrobbanthassa a holdat, és Remusnak ne kelljen többet gyötrődnie a havi átalakulásokkal. Csak sajnos nem tudta, hogyan juthatna be a NASA-hoz. Pedig kapóra jött volna.
Na, de úgyis megtudja, ha iskolai szobatársa és jó barátnője, Daphne Maldon űrhajós lesz egyszer, spekulált. Akkor majd valahogy elintézteti általa. Daphne nagyon értett a csillagászathoz, és Samantha biztos volt benne, hogy kiváló asztronauta lesz belőle. Egy ilyen remek munkaerőre meg, ha ne adj' isten, egy véletlen baleset következtében meg is semmisíti a holdat, csak nem haragudhatnak. Nagyon. Majd túlteszik rajta magukat. Daphne meg legalább még híres is lesz. A „Holdpusztító". Tökéletes terv.
De addig is, amíg Daphne-nak egyáltalán lehetősége nyílhatott volna állást szerezni a NASA-nál, még sajnos sokat kellett várni. Samanthának pedig a várakozás iránti utálatával nem sok minden vehette fel a versenyt. Talán csak Perselus „Pontotvonokletőled" Piton professzor és bűbájos bájitaltanórái vetekedhettek vele. Meg persze a hold.
Az olyannyira gyűlölt fűnyírás és gazolás mindezek mellett lófüttynek látszottak – pedig Samanthának a nyári szünet kezdete óta bőven kijutott ezekből is édesanyja büntetése miatt. Cara Jackson ugyanis nem örült neki, hogy egyetlen gyermekének az iskolai szabályszegései következtében már az első éve végén majdnem sikerült kinyíratnia magát. Pedig Samantha akárhogy nézte, ez azért mégiscsak teljesítmény volt.
Cara valamiért annak sem örült, hogy a lány és a Weasley ikrek ellopták Fricstől a Tekergők Térképét, és Remus megmutatta nekik a titkát. Samantha meg annak nem örült, hogy szülője rájött minderre. De szerencsére a keresztapja még az iskola vége előtt figyelmeztette levélben, hogy esetleges elkobzási veszély áll fenn, így aztán legjobb barátaira bízta a pergament a nyárra.
Habár a riadó feleslegesnek bizonyult, mert Carának végül nem volt szíve elkobozni lányától a térképet. Túl sok érzelmes emlék fűzte őt a Tekergőkhöz, kiváltképp az egyikükhöz – akit, ha ránézett a lányára, mintha részben látni vélt volna.
