Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Cara Jackson soha életében nem kapott még rivallót – egészen addig a szombat reggelig, amikor egy roxforti bagoly szállt le elé az üvegházába, miközben a fiatal furunkulákat locsolta (a vízcsobogás szerencsére elnyomta hamis dudorászását). Kis híján kiesett a kezéből a varázspálca, a belőle csordogáló vízsugárral pedig sikerült telibe loccsantania kantáros farmernadrágját. Azonnal megszüntette az Aguamenti bűbájt, és úgy bámult a vérvörös borítékra, akárha időzített bomba lett volna.
A valóság még csak nem is állt távol tőle, amikor ugyanis remegő kézzel kibontotta a levelet, nagyjából négyszáz decibellel robbant a képébe Minerva McGalagony dobhártyaszaggató harsogása. A professzor asszony lehordta őt a sárga földig („VAN FOGALMA RÓLA, MENNYIRE KOMPROMITTÁLÓ HELYZETBE SODORT ENGEM? MÉGIS MIFÉLE SZÜLŐ MAGA, HOGY NEKEM KELLETT FELVILÁGOSÍTANOM A LÁNYÁT, CSAK MERT NEM KEZDTE EL AZ IDŐBENI EDUKÁLÁSÁT?! MÉLYEN CSALÓDTAM MAGÁBAN...!"), és miután az üzenet hamuvá égett, Cara arcszíne átvette a rivallóét. Az igazgatóhelyettes letolásától hirtelen úgy érezte, mintha megint diák lenne. Egy nagyon-nagyon kicsi és jelentéktelen diák, aki jobban teszi, ha behúzza fülét-farkát, és elnézést kér még a puszta létezéséért is.
– Azt a rothadt macskagyökér-peronoszpóra permetadagolóját! – törtek ki belőle a szavak nagy sokára. Amikor realizálta, mit káromkodott (az ő szemében ez már igencsak cifrának számított), a szája elé kapta a kezét – de aztán rájött, hogy mindössze az üvegház növényei, valamint az egyik furunkula-palántás cserép karimáján gubbasztó macskabagoly hallotta.
Utóbbi méltatlankodva vijjogott, ugyanis nagyon nem tetszett neki a rivalló. A levél csapta ricsaj alatt összevissza körözött az üvegház burája alatt, és egyedül amiatt szállt vissza végül a boszorkányhoz, mert reménykedett benne, hogy kap tőle egy kis csemegét, amivel megtömheti a hasát a hosszú út után. Ide-oda tekergette a fejét, miközben figyelte, ahogyan a nő fel-alá járkál az üvegházban, és számára érthetetlen maszlagokat mormol („Basszus, ez mennyire kínos..."), hozzá pedig furcsa, csapkodó mozdulatokat tesz azzal a két faágszerű, silány szárny-utánzattal, ami az emberek testéből kiállt. Talán repülni próbált vele?
Akárhogy is, a bagoly csak a jussát akarta a fuvarért, így hát még türelmetlenebbül vijjogott – még a csőrét is csattogtatta hozzá. De hiába, a nőstényember nem figyelt rá, így kénytelen volt forgószelet imitálni, és körberepülni őt, hogy ugyan, méltóztasson már foglalkozni vele. Ekkor végre rájött, hogy mi a dolga, úgyhogy egy órával, némi ivóvízzel, bagolycsemegével és egy válaszlevéllel később a madár elégedetten kapott szárnyra, hogy megtegye a visszautat a Roxfort felé.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
