Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Samanthának szombaton kellett elvégeznie a kviddicsmeccsért kapott büntetőmunkát.
– El tudja ezt hinni, Madam Pomfrey? – panaszkodott a javasasszonynak, akinek a feladata szerint segítenie kellett a gyengélkedőn.
Már kitakarította a helyiséget varázslat nélkül, és most éppen gyógyfüves dobozokat és bájitalos üvegcséket segített rendezni. Madam Pomfrey igazán türelmes volt, de egy idő után kezdett fáradni. Samantha ugyanis olyan volt, mint a kiselefánt a porcelánboltban. Fel-felborította a dolgokat, amiket ijedt „Hoppács!" felkiáltások és bocsánatkérések követtek. Egyébiránt pedig, mivel unatkozott, be nem állt a szája, és úgy gondolta, szóval tartja a gyógyítónőt.
Nem mintha ez ellenére lett volna Madam Pomfrey-nak, mert szívesen társalgott az aranyos kis másodévessel, azonban egy-két óra elteltével zsongani a feje a kérdésektől („Volt már olyan, hogy kviddicsmeccsen leszakadt valakinek a karja? Nem? És a lába? Mi volt a legundorítóbb seb, amit kezelnie kellett, Madam Pomfrey? Milyen az, ha valakit megéget egy sárkány?"). Ekkor döntött úgy, hogy szüksége van egy kis szünetre.
– Megtennéd, hogy megkeresed Piton professzort, és kérsz tőle a nevemben három mérőlombikot üvegdugóval?
– Milyen lombikot micsodával? – fintorodott el Samantha.
– Mérőlombikot – ismételte Madam Pomfrey. – Szükségem van hozzá a gyógyfőzetek kiméréséhez. De olyat kérj, amihez tartozik üvegdugó, hogy le lehessen zárni. Hármat.
– Muszáj nekem lemenni? – nyűglődött Samantha. Semmi kedve nem volt ezen a szép szombati napon a büntetőmunkát még egy Pitonnal való találkozással megkoronázni. – Maga biztos jobban tudna kérni, Madam Pomfrey. Én addig itt megcsinálok mindent, amit csak akar.
A javasasszony metsző pillantást vetett rá.
– Te vagy büntetőmunkán. És nem hagyhatlak itt felügyelet nélkül. Igyekezz azokkal a lombikokkal, várlak vissza húsz percen belül. Nem elkószálni máshová! – rázta meg az ujját. – Egyenesen az alagsorba menj.
Hát, ez remek, morgolódott magában Samantha, miközben lefelé trappolt a lépcsőkön. Nulla életkedvvel kopogtatott Piton dolgozószobájának az ajtaján. Remélte, hogy nem találja ott, de a bájitalmester sajnos ajtót nyitott.
– Mit akar, Jackson? – vetette oda neki mindenféle köszönés nélkül.
Samantha sem erőltette meg magát.
– Madam Pomfrey küldött, tanár úr – csapott a közepébe. – Tudna adni egy olyan fiola-izét?
– Mit, Jackson? – nézett rá undorodva Piton.
– Jaj, hogy hívják, pedig mondta Madam Pomfrey – kutatott az emlékei között Samantha. – Tudja, az az izé... lombik.
– Nem vagyok gondolatolvasó, Jackson – füllentette Piton.
