III./17. ║ Kertész kosztümben

1.2K 81 432
                                    

A boszorkány lehunyta a szemét, és galleont dobott a szökőkútba

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

A boszorkány lehunyta a szemét, és galleont dobott a szökőkútba. Néhány pillanat erejéig engedélyezte magának, hogy töltekezzen a csobogás hangjából, majd ellenőrizte a tükörképét a vízfelszínen. Megigazította a mellkasán lévő kitűzőt.

– Megcsinálod – győzködte magát, és összepréselte az ajkait. Minden elszántsága ellenére sem festett tiszteletet parancsolóan.

Lemondó sóhajjal fordult el a szökőkúttól. Határozottságot erőltetett a lábaiba, és belevetette magát a munkába hömpölygők tömegébe. Talárok zsizsegtek, kollégák csacsogtak, a küszöbön álló hétvége némi életet hintett az egyébként fásult arcokra. A fal mentén sorakozó kandallókból időnként pattogó zöld tűz kíséretében kilépett egy-egy aktatáskás alak, hogy aztán cipzárként húzódjon be a menetbe.

A boszorkány utált tolakodni, így sűrű bocsánatkérések közepette („Jaj, ráléptem a lábára, ne haragudjon!") oldalazott ki az embermasszából, és cövekelt le a biztonsági őrszolgálat pultja előtt.

– Jó napot kívánok. Khm, jó napot!

Az unott arcú, mélykék taláros férfi nagy kegyesen méltóztatta felemelni tar fejét, hogy kitekintsen a Reggeli Próféta sorai közül.

– 'napot. Miben segíthetek? – darálta.

A boszorkány nagy levegőt vett.

– Rokonlátogatóba érkeztem.

Sohasem hazudott jól, az ügyintéző érdektelensége azonban az ő malmára hajtotta a vizet.

– Jöjjön ide elém!

A varázsló a mugli reptereken használt eszközökhöz hasonló, szenzorszerű aranypálcát húzott el a nő előtt és mögött. Miután mindent rendben talált, kinyújtotta a tenyerét.

– A pálcáját!

A konyhai mérlegre emlékeztető tákolmány, amelyre a varázspálca került, pergamencsíkot vetett ki magából.

– Gesztenyefa unikornisszőr maggal, tíz és fél hüvelyk, rugalmas. Helyes a leírás?

– Igen.

– Remek. – Az őrvarázsló megtartotta a pergament, és visszaadta a pálcát.

– Köszönöm szépen – eresztett meg egy mosolyt a nő. – Legyen szép napja!

A férfi csak morgott valamit az orra alatt. A boszorkány kelletlenül visszalépett nyomorogni a tömegbe. Gondolatban hálát adott a saját munkájáért. Végtelenül szomorúnak tartotta, hogy az emberek még egy olyan csodálatos helyen is, mint a varázsvilág, képesek elszürkülni, és kiégni abban, amit csinálnak. Adott lett volna számukra a mágia minden eszköze, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek, mégsem éltek vele. Úgy festett, hiába a társadalmi máz, az emberek mindenhol egyformák.

A Tekergő lánya - Harry Potter fanfictionOnde histórias criam vida. Descubra agora