Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az anyja fura volt. Ez még Samanthának is feltűnt. Megszokta, hogy egyébként sem százas, de a téli szünet kezdete óta úgy viselkedett, mint... nos, a lány kénytelen volt belátni, hogy úgy, mint ahogy ő szokott. Leszámítva a hallgatagságát.
Samantha durcásan viselte a csapongó figyelmet. Cara az iskolai beszámolója alatt is mintha csak testben lett volna jelen. Nehogy már lopja a szerepét! Senki sem múlhatja őt felül szétszórtságban.
– Érted, még a saját szülinapját is elfelejtette – panaszolta Ferdinandnak, a Csoda Csemege üzlet tulajdonosának. A férfi a pulton sorakozó termékek árát számolta. – Ma reggel meglepődött, hogy felköszöntöttem. De nem úgy, mint aki nem számított arra, hogy fejben tartom a dátumot, hanem úgy, mint aki azt sem tudja, milyen nap van. Nekem elhiheted.
– Honnan tudsz ilyen biztos különbséget tenni a kettő között?
– Ha valaki, én jól ismerem a ,,Jé, emlékszel?" nézést – vonogatta a vállát Samantha. – Köztudottan elfelejtek dolgokat. A ,,Baszki, milyen nap van ma?" arckifejezést is csak azért nem, mert szoktam tükörbe nézni reggelente.
Ferdinand pocakja rengett a jóízű nevetéstől.
– Kaját is nekem kell vennem. Nem mintha bajom lenne a társaságoddal, bírlak, de tényleg. Csak általában anya szokott vásárolni.
– Nos, ha ő a születésnapos, illik segítened. – A férfi jóságosan mosolygott a bajusza alatt. – De egyébként sem vagy nemes kisasszony, édesanyád pedig nem a házimanód. Lassan nagykorú leszel, magadnak kell intézned a dolgaidat.
– Fúj – grimaszolt a lány. – Ne is említsd.
– Én is azt kívánom, bár örökké gyerekek maradhatnánk. Kár, hogy nem választás kérdése.
– Undorító.
Samantha szíve szerint megállította volna az időt, hogy ebben az állapotban maradhasson. Jó neki tizenöt évesen. Élvezte, hogy nagy már, na de felnőtté válni és vén trottynak lenni? Kösz, nem. Meghalni meg aztán még gázabb.
– Azért minden életszakasznak megvan a szépsége – merengett a boltos. – Csak figyelnünk kell rá, hogy megéljük. Te még fiatal vagy, majd megtapasztalod... Hat galleon, négy sarló lesz.
– A tapasztalat? – hökkent meg Samantha.
– Az ételek – nevetgélt Ferdinand. Közelebb tolta hozzá a pult tartalmát. – A bölcsesség nem feláras. Még – hunyorgott.
– Ja... – A lánynak ki is ment a fejéből, hogy fizetni kéne. – Pedig ha pénzt osztanának érte, Dumbledore dúsgazdag lenne – mormolta az orra alatt, miközben leszámolta az érméket a férfi lapátkezeibe.
– Üdvözlöm édesanyádat, és minden jót kívánok neki – búcsúzott Ferdinand. – Nem lehet könnyű neki Sirius Black miatt.
– Senkinek sem az – dohogott a lány. – Az a faszfej mindent borít maga körül.
