Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
1981. november 1.
Amíg Nagy-Britannia-szerte a varázslónép apraja-nagyja ünnepelt, a fiatalasszony magába roskadva ült a konyhaasztalnál. Kevesebb, mint huszonnégy óra alatt összeomlott az élete, ő pedig nem tehetett semmit. Már rég kicsúszott a kezéből az irányítás.
Úgy érezte, legalább tíz évet öregedett azóta, hogy a gyomorremegéssel átvirrasztott éjszaka után kézhez kapta a Reggeli Prófétát. Talán ő volt az egyetlen, akit nem az újságot kézbesítő bagoly keltett aznap, és akinek a sorokat olvasva nem felszabadult ujjongás volt a reakciója, hanem pánik.
Persze nem hibáztatta az örömködő mágusokat, hisz' társadalmukat megváltásként érte a hír: Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén nincs többé. A valaha volt leghírhedtebb feketemágus, Voldemort, akinek az emberek még a nevét is rettegték kimondani, eltűnt. Halloween estéjén felbukkant Godric's Hollowban, hogy egyszer s mindenkorra eltörölje a föld színéről a Potter családot. Ám amikor végzett a házaspárral, és a kis Harryre került a sor, a halálos átok visszapattant rá. Ilyesmire még soha nem volt példa a történelemben — mégis, a csecsemő túlélte, és megszabadította a mágusokat a Sötét Nagyúr rémuralmától. A terrornak vége szakadt.
A fiatal nő szemét könnyek futották el. A barátai, Lily és James Potter halottak voltak. Pocsékul érezte magát — és korántsem ez volt az első csapás. Amikor megpillantotta a férje nevét az újságban, a szíve kihagyott egy ütemet, és amikor elolvasta a róla szóló cikket, kis híján megállt.
Az összes vér kifutott az arcából — még a szeplői is elfehéredtek. Azonnal fogta a hároméves kislányát, és amilyen hamar csak tudott, Londonba utazott vele. Amíg ő ide-oda loholt a városban, a gyermeket mugli szüleire bízta — akik varázstalanok lévén nem sokat értettek abból, amit a boszorkány nagy vonalakban elhadart nekik, de természetesen örömmel vállalták unokájuk felügyeletét aznapra. Alig egy órája hozta haza a kicsit, aki gondtalanul játszott mellette a szőnyegen, mit sem sejtve a körülötte lévő káoszról.
Milyen jó neki — gondolta keserűen a nő. Ő maga mostanra élő emberi ronccsá változott. Szeme duzzadt vörös volt, és kiszáradt a sok sírástól, máskor rendezett, őzbarna tincsei pedig összevissza meredeztek az egésznapos rohangálástól. Mélabúval iszogatott az asztalon álló pohárból, és minden egyes korty után elfintorodott. Sosem kedvelte a vörösbort — most mégis szüksége volt rá.
Nem számított arra, hogy bárki is ilyen állapotában találja, azonban egyszer csak csöngettek. A kislánya azonnal abbahagyta a játékot, és izgatottan felpattant, hogy megnézze, ki a vendég. Az asszony kelletlenül követte, hogy ajtót nyisson, és közben magában átkozta a látogatót, amiért hívatlanul betoppan ezen a késői órán. Ám amikor megpillantotta a küszöbön álló kopott taláros férfit, minden ellenszenve elszállt. Tüstént magához szorította, és zokogva a mellkasába fúrta a fejét.
