Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A másfél hetes tavaszi szünet első estéjén a Roxfort Expresszről leszállva Samantha boldogan ugrott Artie papa és Julie mama nyakába, akik érte jöttek a King's Cross pályaudvarra. Öröme csak fokozódott, amikor megpillantotta mellettük fiatalabb nagybátyját. Nem számított rá, hogy ő is itt lesz.
– Danieeel! – ölelte át a pufók férfit.
Két nap telt el telihold óta, és Cara még nem merte magára hagyni Remust, bármennyire is szerette volna viszontlátni a lányát, így megbeszélte a szüleivel, hogy Samantha egy estét náluk alszik, és majd másnap megy érte a Királynő utcára.
A mugli nagyszülők persze örömmel vállalták a feladatot, és mivel Cara roxfortos korában nem egyszer kellett bemenniük a trükkös kilenc és háromnegyedik vágányra, a művelet ezúttal sem okozott gondot nekik. Daniel pedig ragaszkodott hozzá, hogy ha már a húga nem tudott eljönni, legalább ő ott legyen Samantha fogadásánál. Három órát utazott munka után, hogy Tamworth-ből Londonba érjen a Roxfort Expressz érkezéséig.
– Meglepetés! – nevetett rá kedvenc unokahúgára.
– Úgy örülök neked! – ugrándozott Samantha. – Te is mamáéknál alszol ma? – kérdezte reménykedve.
– Holnap hajnalban utazom vissza a munkába – bólogatott Daniel.
– Ú, de jó! Akkor majd vacsora után Ki nevet a végén?-ezünk, ugye? – lelkendezett a lány.
– Még szép – mosolygott a nagybátyja.
– De előbb egyetek ám rendesen. Csirkét sütöttem krumplival, tündérkém – simogatta meg az unokája fejét Julie mama –, a kedvencedet. Van hozzá sült kolbász is, Daniel – mosolygott a fiára, mert tudta, hogy ő meg azt szereti nagyon.
Több se kellett Danielnek és Samanthának. Az előbbi azonnal kulira kapta unokahúga csomagjait, és tolni kezdte a kijárat felé, az utóbbi pedig megragadta nagyszülei kezét, és magával húzta őket. Közben be nem állt a szája, mindenfélét csacsogott a Roxfortról.
– Képzeljétek, majdnem lekéstük a vonatot, mert Daphne nem találta a kedvenc masniját, és anélkül nem akart elindulni. Az utolsó fiákerbe sikerült beugranunk, a fiúk már rég megelőztek. Nekem meg megcsúszott a lábam, és majdnem leestem, Angelina kapott el. De amúgy szerintem a thesztrálok meg tudnának állni vészhelyzet esetén – tűnődött. – Nagyon okos állatok. A lányoknak is mondtam, de Alicia meg azt mondta, hogy szerinte ne most próbáljuk ki.
Nagyszülei türelmesen bólogattak, noha a felét sem értették unokájuk hablatyolásának. Daniel azonban faggatni kezdte Samanthát, miközben a parkoló felé indultak.
– Ez a Daphe, Angelina meg Alicia a barátnőid?
– Igen, és szobatársak is vagyunk – magyarázta Samantha. – Nagyon jó fejek. Angelina mindig felajánlja mindenkinek, hogy befonja a haját. Meg szereti a kviddicset. Alicia is, neki még a kedvenc csapata is a Falmouth-i Feketesólymok, mint nekem. És ügyesen énekel, ukulelézik, meg a tanulásban is szívesen segít. Daphne pedig mugli születésű, és nagyon szereti a csillagászatot, űrhajós akar lenni. Meg amúgy olyan, mint Barbie, és mindig valami masnit köt a copfjába.
