Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Karácsony másnapján Cara és Samantha kénytelenek voltak lecserélni a slampos mackónadrágot, és családi összejövetelhez kompatibilis ruhákba öltözni. Az előbbi esetében ez skót kockás szoknyát jelentett vajszínű kötött felsővel és hozzá passzoló bakanccsal. A szettet piros keretes, csillag formájú napszemüveggel koronázta meg. Samantha, aki a téli szünet örömére újramelíroztatta a haját, szaggatott fekete farmernadrágot választott, ugyanolyan színű bakanccsal és pólóval. Cara hiába győzködte, hogy vegyen fel valami mást.
– Ennél ünnepibb maximum a dísztalárom lehetne, amit Madam Malkintól kaptam – tárta szét a karját. – Azt akarod, hogy abban parádézzak a muglik között? Moziba is megyünk.
– Van az a helyes sötétkék ruhád...
– Tavaly kinőttem.
– Akkor legalább ne feketében gyere!
– Mi a baj vele? Ez a legünnepélyesebb szín. És egy kakkantó rénszarvas van rajta – intett a pólójára, melyen a rénSZARvas ezüstfelirat alatt a dolgát végző állat díszelgett. – Karácsonyi. Zonkónál vettem, szerintem fasza.
Cara ezen a ponton adta fel.
A tanévkezdésből okulva meg sem próbálták kérvényezni a minisztériumtól a Királynő utca 36/B csatlakoztatását a Hop-hálózatra. A minisztérium úgyis elutasította volna Sirius Blackre hivatkozva. Helyette az Ezeréves Sólyommal kellett beérniük.
A kocsikázás Londonba vidáman telt, hangosan dalolták a rádióból szóló karácsonyi zenéket. Cara énekhangjáról sokat elmond, hogy Samantha is tehetségesebb volt nála, de a lánya előtt el merte engedni magát.
Utolsóként érkeztek a vendégek közül, még a mindig ráérős Jeremyék is megelőzték őket. Szerencsére a férfi idén nem volt ünnepi szolgálatban, így együtt lehetett az egész család. Daniel magával hozta Madam Malkint is, akivel sziruposan szerelmesnek tűntek. A molett nő csak úgy sugárzott a maga készítette mélyzöld bársonyruhában. Samanthának a mardekáros szín nem nyerte el a tetszését, de inkább hallgatott róla, és hálaáradatot zúdított a boszorkányra a kapott gitárok miatt.
– Milyen gitárok? – Madam Malkin értetlenül pislogott. – Én nem vettem nektek semmilyen gitárokat. Dísztalárokat kaptatok tőlem.
Most Samanthán volt az értetlenkedés sora.
– Le mertem volna fogadni, hogy te küldted. Még egy cetli is járt hozzá anyának „Make Me Smile, 1976 júliusa" felirattal.
Madam Malkinnak elakadt a lélegzete, és legilimentort megszégyenítve nézett Carára, ahogyan csak a legjobb barátnők tudnak. Cara nem viszonozta a pillantását. Kitartóan meredt a lányára, arca halványabbá vált, mint a felsője.
– Te megtaláltad az üzenetet?
– Nem volt nehéz – magyarázta széles gesztusokkal Samantha. – A nagy kiakadásodban simán elhánytad. De most már tényleg kíváncsi vagyok. Ha nem Madam Malkin küldte, akkor ki volt, és miért buktál ki rajta annyira? 1976 júliusára csak olyasvalaki utalhat, akit jól ismersz. Főleg, hogy egy rakat pénzt ránk szánt. Mondjuk, ha ismerős, nem értem, mi a francnak írja az üzenetét rejtjelesen. Kivéve, ha direkt olyan titokzatoskodó alak, mint Dumbledore.
