Végy egy forrófejű, szeleburdi lányt, adj mellé néhány Weasley-t, rázd fel egy Jordannel, és kész is az instant fejfájás McGalagony professzor számára. Pókrobbantás, kviddics-balett, vécészörf és elszabadult görög mítoszok - mindez benne van a pakli...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Megvolt annak az előnye, hogy leszállt az este, mire McGalagony és Bimba elhagyták a Fészket – így legalább feltűnésmentesen hoppanálhattak vissza a Roxfort kapui elé. A látogatás leginkább Bimba miatt nyúlt hosszúra, aki kíváncsi volt mindenre, amit Cara kihozott a kéthektárnyi földterületből, így aztán bejárták az egészet. A felét elfoglalta Paripa legelője, hiszen kellett a hely egy ilyen nagytestű állatnak.
McGalagony bizalmatlanul méregette a legelésző lovat.
– Nos, azt mondja, hogy ez a... öhm, jószág... Jackson kisasszony saját állata?
Még jó, hogy nem engedünk ilyeneket a Roxfortba, tette hozzá gondolatban.
– Hétévesen kapta – bólogatott Cara, a herélt csődörre nézve. – Egészen pici kora óta lómániás. Amíg élt a nagybátyám, sokat látogattam Chipping Campdenben, és miután Sammy megszületett, mindig magammal vittem őt is. Talán akkor kezdődött – merengett. – A nagybátyám jó pár lovat tartott a farmján – magyarázta –, régen még oktatott és versenyeztetett is. Amikor kislány voltam, a testvéreimmel mindig nála töltöttünk nyaranta egy-két hetet. Tőle tanultam meg lovagolni.
A régi emlékekre elmosolyodott. Jeremy és ő mindig nagyon évezték a Chipping Campdenben töltött időt. Belekóstolhattak a vidéki életbe, mi több, Cara bele is szeretett. Idősebbik bátyjával azt képzelték, a vadnyugaton vannak, serifeset és indiánosat játszottak. Mindig ment is a vitatkozás, hogy ki legyen aznap Winnetou, mert mindkettőjüknek ez a szerep volt a kedvence.
Daniel ellenben köszönte szépen, megmaradt a város szereteténél. Nem igazán érezte jól magát a tanyán, mert por ment mindenébe, csipkedték a bogarak, megkergették a sziszegő libák, és ijesztő volt az éjszaka. Nem is mert kiszökni testvéreivel, amikor azok túrázni indultak a csillagos ég alatt, csak ha Albert bácsi is velük ment. Jóllehet, azzal sem járt jobban, mert olyankor meg beleakadt a ruhájába egy csomó bogáncs és más szúrós növények, ráadásul nagybátyjuk időnként eltűnt a fák között, hogy aztán vaddisznót imitálva rontson rájuk a sötétből. Mennyit visítoztak és nevettek!
Daniel viszont félt a lovaktól is, így bizonytalanul ült a nyeregben, és miután az egyik makrancos hátas ledobta magáról, nem volt hajlandó többé felülni rájuk – így végül meg sem tanult lovagolni. Nem úgy Jeremy! Cara is szépen ráérzett ugyan, de egyértelműen Jeremy bátyjuk volt a legrátermettebb. Olyan merészen és magabiztosan táncoltatta maga alatt a lovát, hogy Albert bácsi a fejét hátravetve kacagott rajta, fenegyereknek nevezte, és azt mondta, még akár valódi indián is lehetne belőle, ha az apacsok befogadnák. Jeremy nagyon büszke volt erre.
Szerették Albert bácsit – Artie Jackson bátyja mulatságos ember volt. Ottlétük alatt besegítettek neki a tanya körüli munkákban, és elvitte őket lovas kocsikázni is. Szórakoztatta őket a földúton való zötykölődés, és hogy végig dalolászhattak közben. Egyiküknek sem volt Pavarottit megszégyenítő hangja, de legalább senkit nem zavart a kornyikálásuk az erdőben.
