17.fejezet

67 6 1
                                    

Germany szemszöge:

Ez a nap már sokkal jobb volt.Mikor megérkeztek Magyarék,EU kijelentette még egyszer a holnapi szülőis dolgot,majd leküldött mindenkit a próbára.

-És-nézett rám és Philippinesre-Viselkedjetek!Na de, gyerünk,menjetek!hessegetett ki minket.Az egész osztály gyorsan kitódult a teremből és már rohantak is le a tesi teremhez,kivéve  engem.Én még gyorsan odasétáltam a már nagyban dogákat javító EU-hoz.

-E..elnézést tanár úr de...

-Hajj,nyögd ki Német,mert dolgom van.nézett fel egy matekdolgozatból EU.

-A szülőivel kapcsolatban lenne egy kérdésem.mondtam,miközben megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azt,hogy apám megszólalt:

Nyugi Németke,majd én elmegyek!nevetett,majd ezután hihetetlen módon,de csöndben maradt.Hála az égnek...

-Mondjad már Német.szólt rám EU,kizökkentve az apámon való gondolkozásomból.

-Nekem anyukám Bécsben van,apukám meg...

-Óó...értem.rakta le olvasó szemüvegét EU.

-Ez esetben,kérlek add meg anyukád E-mail címét.

Poland szemszöge:

Az osztályunk már villámsebességgel rohant le a tesi terem felé,de mi Magyarékkal csak ráérősen sétáltunk lefelé.Először meg akartam várni Germany-t,de aztán Magyar magával rángatott.Pedig beszélni akartam vele.Na mindegy...

Mikor leértünk,egyenlőre még nem volt lent NATO,ezért kész káosz volt a teremben.Brazília már kicsórt egy focilabdát a raktárból,és azt rugdosta a falnak,Japán zenét hallgatott,Dél és Észak-Korea természetesen animékről beszélgettek,Románia pedig....Románia aludt?Oké...

-Na én megyek megfojtom Romániát!lépett el mellőlünk Magyar,majd Russiáék is kerestek egy csendesebb sarkot.Én meg csak álltam ott egyedül, a káosz kellős közepén.

-Na mi van,hol van a kis védelmeződ?jött oda hozzám röhögve Philippines.Nah,már csak te hiányoztál az életemből.

-Fent az osztályban.suttogtam,miközben hátrálni kezdtem.Nem akartam veszekedni,már az első napon,mikor visszajövök...

-Csodálatos!És mivel senkit nem érdekelsz...fogta meg a fekete-lila pulcsim-ezért most senki nem fog megvédeni.röhögött Philippines,majd nekivágott a bordásfalnak.Nem értettem,hogy most már megint mit akar tőlem.De lehet,hogy ez lett az új hobbija.

-HAGYJ MÁR BÉKÉN!MI BAJOD VAN VELEM?!sírtam el magam,mire a ribancok csak tovább röhögcséltek.

Germany szemszöge:

Amilyen gyorsan csak tudtam,rohantam le a tesi teremhez,és már felkészültem NATO lecseszésére,hogy MÁ MEGINT TE KÉSTÉL EL?,mikor kinyitottam a terem ajtaját.

-Mi az Isten folyik itt?motyogtam magamban,miközben szememmel nekiálltam Polandot keresni.

Aztán megláttam,ahogy a bordásfalnál sírt,miközben Philippinesék röhögtek előtte.Ökölbe szorítottam a kezem,majd odafutottam Philippinesékhez.Megkocogtattam a vállát,mire ő hátrafordult,majd én amilyen erősen csak tudtam megpofoztam.

-MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TE RIBANC?!ordítottam az arcába,mire az egész teremben síri csönd lett.Philippines lefagyva fogta meg vörösödő arcát,miközben én felsegítettem a síró Polandot.

-Attól jobb lesz a szánalmas életed,hogy őt cseszteted?morogtam neki,majd mindenki előtt átöleltem Polandot.

-Hát,izé...kezdte volna Philippines,mire én mérgesen félbeszakítottam.

Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon