Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

8.fejezet

FIGYELEM!(igen ez kell minden rész elejére XD)Ez a fejezet véres,beteg dolgokat tartalmaz(igen THIRD REEEEICH)úgyhogy ennek tudatában olvasd!Entschuldigung mostanában elég szarul vagyok:/

Poland szemszöge:

Reggel az ébresztőm idegesítő csipogására keltem,majd csodálkozva vettem észre,hogy az ágyamba vagyok.Pedig az utolsó emlékem,hogy amint megtanultam a kémiát Germany-val,elaludtam.Tehát akkor...majd halványan elpirultam,mikor belegondoltam,hogy ki is hozott fel.(arra nem gondolsz Polandka,hogy Magyarka volt?XD)

-Jó reggelt Poland!nyitott be hirtelen tőle nem megszokott komoly fejjel Ukrajna,mire én villámgyorsan magamra húztam a takarót,amit kedves féltesvérem szépen lerántott rólam.

-Mit akarsz ilyen korán Ukrajna?dörzsöltem a szemem,ásítozás közben.

-Hát tegnap már nem akartalak felkelteni,de...tudom,hogy Italy a legjobb barátnőd.sóhajtott szomorúan Ukrajna,majd lehuppant mellém.

-M..mi történt?kezdtem aggódni,mire féltestvérem átnyújtotta a telefonját.Gyorsan végigfutottam egy tegnap este íródott cikket,majd néhány másodpercig csak sápadtan néztem magam elé.Aztán nem bírtam tovább,és elsírtam magam.

Germany szemszöge:

Reggel fáradtan,és fájó kézzel vonszoltam le magam a konyhába(ami egybe a nappalim is),majd elővettem a reggeli müzli adagom,és bekapcsoltam a tévét.

-Jaj ne...kapcsoltam be a híradót.

-Azt hittem,hogy ez csak egy rossz álom volt...ültem le egy székre.

-Mit tettem?néztem a kezeimre,amik már tiszták voltak ugyan,de én még mindig láttam rajtuk Italy vérét.

Már kabátomat összehúzva sétáltam haza.Már csak kettő utca...gondoltam magamban,majd befordultam egy sarkon.Egyből megláttam France-t,és Italy-t,ahogy elköszönnek egymástól.Ilyen későn ők még...?Na mindegy.Gondoltam,már megyek is,de egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.

Hmm,elég könnyű célpont nem?Bár ma nem rá vadásztam,de egy ilyen alkalmat azért csak nem hagyhatok ki!suttogott apám a fejembe.Majd éreztem,hogy elkezdek szédülni.Nekitámaszkodtam az egyik ház falának,és próbáltam mély levegőket venni.Lenéztem egyre vöröslő kezemre,amiből már kettőt láttam...Ne apa NE!Ő Poland barátnője!üvöltöttem torkom szakadtából magamban,majd összeestem.

-Na merre is ment az a kislány?nevetett apám,majd elindult Italy irányába.HÁT ILYEN NINCS!ordítottam,majd térde estem a sötét falak között.

-Nyugalom fiam...ma csak őt ölöm meg.Ígérem!sziszegett Third Reich.Italy megállt a sarkon,majd előkapta telefonját.Apám ezt kihasználva osont mögé,majd felnevetett,és a sápadt Italy-t a kapucnijánál fogva berántotta egy sikátorba.

-MIT AKA...ÚRISTEN!sikított Italy,majd nekitámaszkodott egy omladozó ház falának.

-Sziaa kislány,nincs szerencsés napod ma, mi?léptem közelebb a reszkető Italy-hoz,aki közben elsírta magát.

-Ne sírj!Nem fog fájni...annyira!nevettem,majd még közelebb mentem hozzá.

-De..de hát mag...

-Maga halott.Tudoom.Miért kezdi mindenki,mindig ezzel?vágtam bele Italy-ba a kis késemet.Italy fájdalmasan felnyögött,de apám belevágott a másik vállába is.Vér fröccsent a falra,majd egy halvány sikoltással később,lassan elkezdetett lefolyni róla.

-ROHADJ MEG!GYŰLÖLLEK!ordítottam,majd fájó fejjel megpróbáltam lezárni az elmémet pszichopata apám elől.

-Na,na Germany...még nem végeztem...mormogta Third Reich vigyorogva,majd végignézett a síró Italy-n.

-Nyugalom kislány...mindjárt vége.nevetett apám fejét fogva,majd teljes erőből belevágta Italy jobb karjába véres kését.Italy fájdalmasan felsikított,majd nekidőlt a ház falának.

-Hmm,mára ennyi elég lesz!mosolygott apám,majd belemártotta ujját Italy vérző vállába,és kecses mozdulatokkal felírta a falra,hogy

12.

Vissza a jelenbe!

Szipogva mentem iskolába.Itthon akartam maradni,hogy egész nap csak sírjak az ágyamba.Italy-t óvodáskorom óta ismerem,és azóta legjobb barátnők vagyunk.De ő most halálos sérülésekkel fekszik a kórházba,és valószínűleg bele is fog halni.Könnyeim lassan folytak le kabátomról,majd halkan koppantak a földön.Sírva ránéztem cicás órámra.7:04.Ma korán akartam beérni,és valamivel(leginkább Amerika történeteivel) elterelni a gondolataim.

-Tűnjetek innen!ordította Italy mérgesen,majd felpofozta Philippines-t,aki egy pillanatig lefagyott,de nem mert visszavágni Italy-nak.

-Hm,menjünk lányok hagyjuk itt ezeket az igénytelen lúzereket!törölte le vérző arcát Philippines,majd a kis barátnőivel együtt elfutottak,az udvar legtávolabbi részére.

-Jól vagy Polska?húzott talpra Italy kifulladva.

-I..igen csa..ak vérzig ..az orr..om...szipogtam remegve,mire ő átnyújtott egy gyűrött zsepit,és átölelt.

-Nyugalom nincs semmi baj...

Egyre sűrűbben estek könnyeim a járdára,majd éreztem,hogy rám esik egy kövér esőcsepp.

-Csodálatos,már csak ez hiányzott...húztam a fejembe fekete kapucnim,majd tovább folytattam a sírást.Egyszerűen nem tudtam abbahagyni...

Majd éreztem,ahogy valaki hátulról átölel...