Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

47.fejezet

Jó napot mindenkinek!Gyors infó,következő héten nagy valószínűséggel nem lesz új fejezet,mert táborban leszek.Utána viszont,már be szeretném fejezni ezt a könyvet.Már nincs sok hátra...

Nadehátakkorugye,jó olvasást!

Germany szemszöge:

Hiába szerettem volna tovább aludni az ébresztőm könyörtelenül keltett.Felültem az ágyamban,majd magamhoz vettem a szemüvegem,hogy lássak is valamit.Még mindig sajgott a fejem a tegnapi naptól,a végtagjaimat meg nem is éreztem.Csodálatos péntek reggel.

A tükör előtt állva morogva megállapítottam,hogy a kinézetem eléggé meglátszik,hogy nem vagyok a legjobban.Ráadásul a homlokomról nem mostam le rendesen a vért.Majdnem fél óráig szenvedtem a külsőm rendbehozásával kevés sikerrel.De én már annak a kevésnek is örültem.Viszont így késésbe kerültem.Pechemre az eső is eleredt,de a következő busz már nem érne oda a sulihoz időben.Nekem meg nincs esernyőm.

Szomorúan néztem az egyre jobban csepergő esőt a csokis müzlim mögül,tudva,hogy most jól meg fogok ázni.Tüdőgyulladás itt jövök!

Leellenőriztem,hogy mindent bepakoltam-e mára,felvettem egy vastagabb szürke pulcsit,majd elindultam a suli felé, futva.Persze hiába siettem,már félúton szarrá áztam.És mivel tesiből sem vagyok a legjobb,5 perces késéssel érkeztem meg.Égett a tüdőm,csöpögött rólam a víz,de legalább a fizika tanár beteg lett,így nem írta fel senki a késésem.Habár a kedves osztálytársaim rendesen kiröhögtek a szétázott kinézetem.

Szemforgatva ültem le a helyemre,ignorálva mellettem röhögő Russiát,na meg Amerikát.Ja, mert őket nem igazán zavarta,hogy elvileg óra van.EU meg már megszokta,hogy állandóan össze vannak nőve.

-Jó reggelt gyerekek!-lépett be az ajtón NATO.

-Tanár bá,hol van a férje?-ordította be Magyar.Mindenki felröhögött a beszólásán,én pedig elfojtottam egy mosolyt.Nem Germany, nem leszünk tiszteletlenek egy tanárral.

NATO felsóhajtott,majd leült a tanári asztalhoz.

-Kérlek Magyar ne hívd így EU-t.Órát tart,úgyhogy én helyettesítek.Szeretnétek valamit játszani vagy...?-kérdezte NATO mosolyogva, mire az osztálytól egyöntetű hőbörgés hangzott fel. 

-... Akkor szabad elfoglaltság?-mosolyodott el feszengve NATO. Na ez már jobban tetszett az osztálynak.Russia átült Brazíliával baromkodni Amerikával együtt természetesen.Az én tervem erre az órára vonatkozóan kimerült abban, hogy leveszem a vizes pulcsim, és unatkozok óra végéig. Vagy vitatkozok Reichel.Mindkettő nagyon ígéretes elfoglaltságnak ígérkezik.

De Poland végül keresztbe húzta a számításaim.Iatly gyorsan átült France és Japán mellé,így ő rám nézett,majd Russia helye felé biccentett.Megvontam a vállam amolyan ,,gyere,nincs jobb dolgom,, stílusban.

-Niemcy, miért nem szóltál, hogy vigyünk el? Szóltam volna anyának. Így meg fogsz fázni!- dorgált kedvesen Poland. 

-Pollen, a szüleid nem éppen kedvelnek. És csak egy kicsit megáztam nem olyan nagy dolog.-legyintett, majd becsuktam a noteszem, amibe eddig firkálgattam. 

-Nem baj azért szólhattál volna.-vonta meg vállát Poland.-Egyébként, tegnap nem válaszoltál viberen.Pedig azt mondtad, hogy elérhető leszel. 

Sápadtan néztem másfelé. Most mit mondjak?Hogy nem tudtam, mert a parazita apám épp egy másik férfival volt?Vagy, hogy nem voltam otthon? 

-E...Entschuldigung, Pollen.Mégsem volt jó. Apámmal voltam.-nyögte ki zavaromban. Utálom, hogy hazudnom kell neki. De hát az igazat meg nem fogom elmondani. Úgyse hinné el. 

-És milyen volt az apukáddal töltött idő?-érdeklődött Poland. 

-Őszintén? Borzalmas.-nevettem el magam, majd az ölembe húztam Polandot.Ha Russia csinálhatja ezt az osztályban Amerikával, akkor nekem is szabad.

-Niemcy.Az iskolában vagyunk.-húzta össze magát vörösen Poland.

-És? Esetleg probléma Pollen?-hajtottam a fejem a vállára.

-Nekem aztán nem,félre ne érts.Csak tudod NATO...

-NATO vagy Magyarral vitatkozik,hogy nem égetheti el a matekkönyvét,vagy Philippinessel,hogy nem törheti fel a suli wifijét,csak azért mert lemerült a mobilnetje.-vágtam rá, oda sem nézve.Rövid idő alatt meg lehet ismerni ezt az osztályt.Úgyhogy nem kell látnom mi történik,elég ha betippelem.-De tessék elengedlek,ha ezt szeretnéd.-tettem fel a kezem.

-Vicceltem Germany.Nem zavar.-nézett hátra Poland.-Tényleg.

-Tudom.Csak szivatlak.-öleltem át.Mellette valahogy könnyebb azon gondolkozni,hogy valószínűleg nemsokára meghalok.Tényleg,még mindig nem döntöttem el,hogy közöljem-e vele.Na majd,mint mindig az utolsó pillanatban eldől.Vagy elmondom egy részeg pillanatomban.

-Írunk ezen a héten valamiből?-kérdeztem szememet lehunyva.Már most haza akartam menni,és lehetőleg aludni.

-Kémia,és földrajz.Én pedig még angolból.-sorolta Poland.-De miért kérded?Tudom,hogy lassan listát vezetsz a dolgozatokról,és határidőkről.

-Oké,akkor pontosítok.Mennyire vagy elfoglalt délután?

-Hm.Ma csak Magyart kell korrepetálnom matekból.Ezt az anyagot most kivételesen értem.-válaszolt Poland azonnal.

-Utána akkor esetleg...

-Igen,lehet,hogy át tudok menni.-nevetett Poland.Mosolyogva magamhoz öleltem válasza hallatán.Oh,én meg a nagyszerű ötleteim!

NATO helyettesítése után végigszenvedtünk egy nyelvórát,meg egy biológiát,majd rohantunk le az öltözőbe átöltözni tesire.Elköszöntem Polandtól és Italytól,majd benyitottam a többi fiú osztálytársamhoz.És a mosolyom el is tűnt.Mivel Magyart sehol nem láttam (valószínűleg bezáratta magát a vécébe),a többiek meg nem éppen kedvelnek.Mindegy,volt már kínosabb 10 perc is az életemben.

Órák után (mint mindig) Magyarral és Polandal sétáltam hazafelé.Habár mielőtt az ő házukhoz érnénk,én inkább befordulok egy másik utcába.Nem,nincs olyan megérzésem,hogy a szülők az ablakból lelőnek vadászpuskával...

Mikor hazaértem,nem zártam be magam után az ajtót,majd villámgyorsan megcsináltam a házikat,és tanultam földrajzból.Kémiából nem kell,mert nagyjából három évre előre tudom az anyagot.Mikor kész lettem minden kötelességemmel,pedig fogtam magam,és elfeküdtem a nappaliban.Bekapcsoltam magamnak valami random lejátszási listát Spotify-on és lehunytam a szemem.Most jövök csak rá,hogy milyen fáradt vagyok.Persze,amint elaludtam volna,csöngettek.

-Nyitva van!-kiabáltam még mindig a kanapén fetrengve.Hangos nyikorgással kinyílt a bejárati ajtó,majd belépett Poland.

-Germany?-nézett körül.

-Itt vagyok.-szólaltam meg,de eszem ágában sem volt megmozdulni.Túl kényelmesen fekszek.

-Hát te meg mit csinálsz?-kérdezte nevetve.

-Fekszek,mert fáradt vagyok.-nyújtózkodtam nagyot ásítva.Poland leült mellém,majd levette rólam a szemüvegem.

-Akkor aludj nyugodtan.Én meg addig tévézek,ha nem baj.-vette magához a távirányítót,én pedig újra lehunytam a szemem.Nem kellett sok,hogy elbóbiskoljak.Úgyse alszok mostanában valami jól...

Nem sokat aludhattam,maximum egy fél órát,de hamar pánikrohamot kaptam.Ugyanis a nappalim helyett egy sötét helyiségben ébredtem.

-Mi a f...Hol vagyok?-hallottam Reich hangját.Na várjunk csak.Ha én itt vagyok,és Reichel megint helyet cseréltünk,akkor...

-MÉGIS MI AZ ISTEN FOLYIK ITT?!-nézett ránk Poland,félelemmel a szemében.