45.fejezet

83 6 0
                                    

Először is.Meglett az 1K olvasottság!Pezsgőt! XD

Ennek örömére most egy kicsit hosszabb fejezettel készültem :3(az már más kérdés,hogy egy kicsit fura is lett...)

Másodjára pedig jó olvasást!

Germany szemszöge:

-Most... Ez örök traumát okozott nekem fiam... - nyöszörögte Reich.

-Nem baj. Ennyit kibírsz, ha már bennem élősködsz. - motyogtam vacsorakészítés közben.Poland nem rég ment el, úgyhogy miután letusoltam, ráérősen visszakapcsoltam a tévén futó sorozatot, és nekiálltam valami ehető dolgot készíteni. A 0 főzési tudásommal. 

-Nem lehetett volna esetleg néhány hét múlva? Amikor már...nem is tudom... Esetleg nem látom?!-ingatta a fejét Reich.

-Lépj már túl ezen, könyörgöm. Én sem hisztiztem, amikor azt kellett bámulom, ahogy flörtölsz Soviettel.-forgattam a szemem, eléggé szerény vacsorán elfogyasztása közben. 

-Mi...Izé...Nem...- kezdett egyből magyarázkodni Reich.

-Persze, persze-kaptam a fejemhez-De megtennéd, hogy csöndben maradsz? Szétszakad a fejem...

-Tch, még hogy én meg a kommunista... - motyogta végszóként apám, majd hála a Jóistennek, elhallgatott.Bár amikor csak beszél, az annyira nem fáj. De jobb a békesség. 

Elmosogattam, majd elvégeztem az esti rutinom, és bepakoltam holnapra. Felnéztem Viberre is, de mivel csak Magyar és Románia szapulták egymást az osztály csoportban, ezért inkább kikapcsoltam. 

Illetve kapcsoltam volna, ha Japán közben nem írt volna rám. Hajj, viszlát nyugodt estém! 

...

-Mi a franc? - ragadtam meg a rezgő telefonomat az íróasztalom széléről. Lejjebb vettem a fényerőt, hogy lássak is valamit, majd fogadtam a hívást. Nem tudom, hogy ki keres hajnali kettőkor, de van egy erős tippem. 

-Germany itt vagy...?szólt bele Poland. 

-Még félig alszok, de mondjad csak. Valami baj van? - kérdeztem aggódva,készen arra,hogy akár a házukig rohanjak.

-Attól függ. Mennyire leszel fáradt, ha most nem hagylak aludni? 

-Ne törődj vele. Mesélj csak angyalkám. - ültem fel az ágyamon, majd magamhoz vettem a szemüvegem, és megdörzsöltem az arcom. 

Polandal sikeresen hajnali ötig beszélgettünk.Kialvatlanul,karikás szemekkel,de mosolyogva álltam meg a fürdőben a tükör előtt.A szanaszét álló hajammal legalább tudtam mit kezdeni,de a horrorfilmbe illő fejemmel sajnos nem tudtam semmit sem csinálni. Hiába mostam meg meleg vízzel...

Reggelire szokás szerint csak egy müzlit ettem, közben pedig befejeztem a tegnap este elkezdett irodalom házim. Úgy volt, hogy ma korábban felkelek, és akkor csinálom meg, dehát közbe jött valami. Vagyis inkább valaki. Persze szívesebben beszélgettem Polandal, minthogy irodalmaztam volna.

Kinéztem az ablakon, csak, hogy nagyjából megállapítsam, hogy milyen lehet ott kint az idő. Fújt a szél, és egy kicsit szemerkélt az eső. Talán ma busszal kéne mennem.Polandal most úgyse tudok menni az énekkar miatt.

Megragadtam a táskám pántját, felhúztam vékonyabb kabátom kapucniját, majd becsuktam magam mögött az ajtót. 

A fejhallgatómat fel sem vettem, csendben ballagtam a buszmegálló felé, apró pocsolyákat kerülgetve. A megállóban érdekes módon csak Ukrajna álldogált teljesen belemerülve a telefonjába. Annyira, hogy fel sem nézett az érkezésemre. Habár ha figyelne, sem érdekelném...Magyar pedig sehol. Érdekes. Általában ő szokott előbb itt lenni, mint a testvére. 

Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)حيث تعيش القصص. اكتشف الآن