Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

20.fejezet

Reich/Germany szemszöge:

-Na király,most az osztályfőnököm is tudja,hogy létezel.Hurrá.morogtam,miközben Reich hátra tett kezekkel ment végig a síri csendes folyosókon.Illetve majdnem síri csendes.Halk léptek közelítettek felénk,mire apám hátra sem fordult,pedig kétlem,hogy nem hallja/hallotta meg.Majd hirtelen megfordult,és elkapta a felé nyúló Japán Empire kezét.

-Mindig is jó voltál a lopakodásban Japán.engedte el Reich.Japán Empire,aki szintén apámmal egykorú lehetett,hanyagul hátravetette a vörös-fehér haját,majd fölvette Reich tempóját.

-Oké Reich,ugye tudod,hogy ez milyen meggondolatlan volt tőled.közölte kertelés nélkül Japán Empire.Reich elmosolyodott,majd rá sem nézve a kissé ideges Japánra,szalagját megigazítva kérdezett vissza.

-Ugyan miért kedves Japán?nevetett Reich.

-Először is,Japán a lányom.

-Másodjára,meg ha nem lépünk közbe halott lennél.jelent meg Soviet a semmiből.

-De még itt vagyok.vonta meg a vállát Reich.-Amúgy is,a világ legnagyobb gyilkosa csak tud vigyázni magára, nem?kérdezte Reich félve.

-Bízunk benned,de ha így folytatod,előbb vagy utóbb el fogsz hasalni.Az meg nekem...akarom mondani nekünk...nem lenne olyan jó.vigyorgott Japán Empire.

-Miért,valahogy be kellett mutatkozni az ellenségeinknek nem?morgott Reich.El sem hiszem.Valaki(valakik te) lecseszte apum.Azt hittem,hogy rajtam kívül,ehhez senkinek nincs elég bátorsága.

-A kis balesetekkel is eléggé felhívtad magadra a figyelmet.lépett ki Fascist Italy(igen,hülye vagyok,és nem tudom,hogy hogy hívják szerencsétlen Italy szülőjét...XD) Soviet mögül.

-Elég ijesztőek vagytok ilyenkor,amikor csak úgy vigyorgva megjelentek a semmiből.Amúgy meg,nem kell mindenhova követnetek.tette karba a kezét Reich.Így kb. úgy nézett ki mint egy duzzogó gyerek.

-Dehogynem.Alapelvünk.vigyorgott Japán Empire.

-Meg erre kötelezel minket te barom.morgott Fascist Italy.

-Na látom ezt jól megtanultad.Ki segített?vigyorodott el Reich Italyra utalva.

-Néha olyanok vagytok,mint az óvódások.forgatta a szemét Soviet. -Na de,mi a következő lépcső a sikerhez Reich?nézett le Soviet Reichre.Szegény apum mindenkinél alacsonyabb volt.Kis gyilkos törpe.

-Valahogy információkhoz kell jutnunk Amerikáékról,és EU-ról de ő nem annyira lényeges most.lépkedett magabiztosan Reich,majd kilépett a kis csapatával együtt a sulimból,és egy számomra ismeretlen utcába tévedtek.Egyre jobban küzdöttem ellene,szabadulni akartam.Minél tovább vette át az irányítást,annál rosszabbul lettem.A fájdalom kezdte elvenni a maradék eszemet...(párhuzam 2.0)

-Biztos?Nem lehetne előbb kinyírni a csicskáit?vette elő pisztolyát vigyorogva Japán Empire.

-Nem,és azt tedd el az utcán.Ez most a legfontosabb.mondta Reich,majd megálltak meg egy sikátor szerűség mellett.

-Rendben,akkor én kiderítem,hogy hol lakik.vonta meg a vállát Japán Empire.

-Az internet a barátom.vigyorodott el Soviet.-A kutakodás annyira nem az én művészetem,de ha te mondod...

-Én meg segítek Japán Empire-nek.mondta komoran Fascist Italy.-De még mindig nem értem,hogy mit akarunk tőle.

-Ne legyél,ennyire hülye Italy.fogta a fejét Reich,majd nekitámaszkodott a falnak.

-Ő GYŰLÖL,engem a legjobban.Ezért muszáj egy kicsit észhez térítenem.Különben is,ő az egyik aki elcseszheti a tervünket.dőlt neki a sikátor falának sápadtan Reich.Szájon át lélegzett,egyre gyorsabban véve a levegőt.

-Rosszul vagy?lépett mellé azonnal Soviet(nem fangörcsölök nem fangörcsölök ezen a szaron).

-N..nem csak...térdelt le a hideg földre Reich.Szinte már szétrobbant a fejem a fájdalomtól.Az sem érdekelt,hogy ők apám szövetségesei.Hadd legyek már szabad.

Reich fájdalmasan felordított,majd végighúzta körmét az arcán.

-Na végre.gondoltam,mikor Reich végre elvesztette az irányítást fölöttem.Lihegve tértem magamhoz,majd ,,környezetemről,, megfeledkezve hátrahajtottam a fejem,és megkönnyebülten felnevettem.

-NYERTEM.Végre.fogtam a fejem.Végre visszatértem a valóságba.Majd mint a villámcsapás hasított belém a felismerés,miszerint apám szövetségesei éppen végignézték ahogy visszaveszem az irányítást magam fölött.

-Öhm...Jónapot!néztem hátra kétségbeesetten,mivel fogalmam sem volt,hogy hogyan fognak reagálni.

-MIAFASZ?nézett rám Fascist Italy.Japán Empire erre egy kicsit megpofozta,majd közelebb lépett hozzám.

-Gyere te szegény.fogta meg a kezem Japán Empire,majd felrántott a földről.Szédültem,és a fejem mindjárt szétszakadt a fájdalomtól.

Engedj vissza,még nem végeztem!hallottam apám hangját a fejembe.

Gyógyszerre volt szükségem.Most azonnal.Lassan úgy érzem,hogy kezdek függő lenni...

-Jah,tényleg.lépett közelebb Soviet,majd a kezembe nyomott egy fájdalomcsillapítót.

-Vedd be.Reich mondta,hogy ez milyen fájdalmas mind a kettőtöknek.nézett rám komolyan Soviet.

-K..köszönöm.lihegtem,majd gyorsan bevettem a gyógyszert.Egy ideig kínos csönd keletkezett,mivel egyikünk sem tudta,hogy most mi legyen.

-Hát,akkor most mi lesz?szólalt meg elsőként Japán Empire.

-Mi mi lesz?morgott Soviet.-Követjük az ,,utasítást,,.

-Nem arra értem.Vele.mutatott rám Japán Empire.-Lábra sem tud állni.

-Hazatalálsz kölyök?nézett rám unottan Fascist Italy,mire Japántól kapott még egy pofont.

-Azt sem tudom,hogy hol vagyok.mondtam őszintén.

-Akkor elviszlek én.jött közelebb Soviet.-Ez így rendben van mindenkinek?kérdezte engem is beleértve.Erőtlenül bólintottam, a többiek meg gyorsan letudták egy igennel,majd gyorsan elköszöntek egymástól.

-Na gyere Germany.ment vissza a suli felé Soviet.