Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

31.fejezet

Germany szemszöge:

-Mi?Izé...semmit.próbáltam menteni a menthetőt.

-TE NÉMET ÉN EGYSZER BELEFOJTALAK A DUNÁB...Na várjunk csak.Akkor most má megint jóba vagytok?igazította meg félrecsúszott szemkötőjét Magyar.

-Igen...De tényleg nem csináltunk semmit(perszeXD)mielőtt beköpsz anyának...állt föl Poland,velem együtt.

-Ja,én neeeem...vágta zsebre a telefonját gyorsan Magyar,majd felfutott a szobájába.Poland utána futott,majd nekiállt vele ordibálni.

-Germany!Te,addig amíg elrendezem ezt az Isten barmát,addig nyugodtan menj föl a szobámba!nézett le a lépcső tetejéről Polska.

-Oké...vontam meg a vállam,majd gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót.

Félig le voltak húzva a redőnyök,így a szobában nagy félhomály volt.Elég nagy rendetlenség volt,főleg az íróasztalján.A laptopja be volt kapcsolva,amin néhány lefotózott beszélgetés világított.A laptop mellett feküdt egy befejezetlen rajz,és a rajz fölött egy sebtapaszkészlet.Kezdtem gyanakodni,úgyhogy kihúztam néhány fiókját.Nem akartam kutakodni,főleg,hogy most békültünk ki,de meg akartam nyugodni.Igen egyből a legrosszabbra gondolok.

A fiókokban találtam még egy üvegdarabot,mellette néhány véres zsebkendővel.Elsápadva vettem a kezembe az üvegdarabot,amire több rétegben rá volt száradva a vér.Hirtelen rosszul lettem.Mit művelt már megint magával...?

-Na,itt is vagyok,csak olyan idió...jött be Poland a szobájába,majd ahogy rám nézett egyből falfehér lett.

-Niemcy mi van nálad?jött közelebb hozzám.Én még mindig elsápadva néztem a véres üvegdarabot,amit Poland finoman kivett a kezemből.

-Poland.M..most..miért?szólaltam meg halkan.Ő gyorsan a zsebébe csúsztatta az üveget,majd leült az ágyára.Én ösztönösen melléültem,majd az ölembe vettem a a jobb kezét.Felhúztam a pulóverének az ujját és...Mint amikor összejöttünk.Csak most rosszabb.Sokkal,de sokkal rosszabb.

Néhány csöndes másodperc után Poland elsírta magát.A sírástól remegve hozzám bújt,majd szipogva megszólalt.

-Miért?Miattad!törölte le dacosan a könnyeit Polska.

-M..miattam?Hogyho...Oh...értettem meg röpke két másodperc alatt.

-Mert azt hittem,hogy te is megutáltál.Mint mindenki.sírt Poland.

-De nem az a megoldás,hogy magadat vagdosod.öleltem át,a fejemet ingatva.

-Tudom.De...így olyan elviselhetőbb.próbálta abbahagyni a sírást Poland.

-Kérlek angyalom,ne tedd ezt magaddal.suttogtam neki,majd(miután megcsókoltam a kezét), elkértem tőle az üvegdarabot.

-Tudod mit?Ha...valami gond van...izé töltsd ki rajtam.I..inkább engem bánts,mint magadat.néztem rá aggódva.

Poland szemszöge:

-Eszem ágában sincs téged bántani Niemcy.szipogtam megtörten.

-Akkor kérlek ezt most azonnal hagyd abba angyalom.nézett rám szigorúan Germany.A könnyeim már csípték a szememet,de egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást.

-N...ne ha...aragudj N..Niemcy...mormogtam Német mellkasába.Közben végig őt ölelgettem,ő pedig,hiába ,,szidott le,, közben a hátamat simogatta.

-Poland.Miért haragudnék?emelte meg az állam,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Imádlak téged,és nem akarom,hogy bármi rossz történjen veled.puszilta meg a homlokom.