Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

35.fejezet

Poland szemszöge:

Az iménti kis pánikolásom miatt még mindig nem tudtam egyenletesen lélegezni.Germany az ágyán feküdt,én pedig mellette ültem.

-Poland jól vagyok.Kérlek nyugodj meg.ült föl nagy nehezen Germany.

-Persze.forgattam a szemem.

-Mit tegyek,hogy elhidd?hajtotta a vállamra fejét,mire én halványan elpirultam.Egy ideig csak néztem magam elé,majd eszembe jutott valami...

-Germany...

-Szeretnék beszélni apukáddal.közöltem vele még mindig magam elé nézve.Nem érdekelt most már,hogy mennyire nem kedvelem őt,ha Germany így kikészül tőle,akkor majd én lerendezem.

-HOGY MI?rázta meg a fejét Germany.-Ugye tudod ki az apukám?

-Persze,hogy tudom.De minek ez a nagy felhajtás?Csak beszélni szeretnék vele.néztem Germanyra.

-Igen...csak...izé...sápadt el Germany.-És ha...izé...bunkó lesz?Ha...

-Niemcy nyugi!nevettem el magam.-Az én szüleimnél nem lehet rosszabb.

-De ha mégis...kulcsolta össze a kezünket.

-Akkor semmi nem fog változni.Ugyanúgy foglak szeretni,ne aggódj!pusziltam meg a homlokát.Germany felsóhajtott,majd átölelt,és újra a vállamra hajtotta a fejét.

-Holnap délután itthon lesz.De...akkor...izé... nekem dolgom van.mormogta a nyakamba Germany.

-Nem baj.Nyugi nem lesz gond.simogattam az össze-vissza álló haját.

-Azt én erősen kétlem.húzta el a száját Germany.

Germany szemszöge:

Este egy percet sem aludtam.Csak forgolódtam,egyszerűen nem tudtam leállítani az össze-vissza cikázó gondolataimat.Rettegtem a holnaptól.Vagyis már a mai naptól.

Ez meg is látszott rajtam.Karikás szemekkel ébredtem,és a folyamatos rémálmaim sem tettek jót a hangulatomnak.A reggeli készülődés közben,kivel mással mint Reichel vitatkoztam.

-Ha akár egy cseppnyi gúny is lesz a hangodban,én esküszöm megöllek.morogtam kávékészítés közben.

Kedves leszek vele ne aggódj.Ő nem zavar sok vizet,szóval megnyugodhatsz.forgatta a szemét apám.

-Remélem is.De jegyezd meg,hogy csak addig működök veled együtt,amíg ő itt van.Utána,már megint meg akarlak ölni.mosolyodtam el gúnyosan.

...

-Mivan stréber nem aludtál?rázott fel Magyar beszólása a bambulásomból.

-Mi bajod?Olyan vagy mint egy zombi.támaszkodott a vállamra Magyar.

-Semmi-néztem az Italyval beszélgető Polandra.

-ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ.Már értem-vigyorgott Magyar.-Tudtam,hogy nálad volt mikor tegnap este hazajött...De akkor én nem gondoltam rosszra...Most már igen!hagyott ott engem Magyar.

-Magyar én...kiabáltam utána,de ő már Ausztriával beszélgetett vigyorogva.Na,ennyit a nemlétező jó hírnevemről.Mielőtt tisztázhattam volna Magyarral,hogy ne legyen hülye,belépett a terembe a kémiatanárunk.

-Gyerekek,mivel mostanában kicsit eltunyultatok ezért most kicsit felrázzuk az osztályt!csapta le a naplót a tanár úr.

-Magyar,Japán,Poland a táblához!A többiek a tankönyvet olvassák csendben.ült le a tanár.Japán dúdolgatva,Magyar ,,úgyisegyestkapok,, Poland pedig remegve sétált a táblához.Japán gyorsan lefelelt ötösre,Magyar kiszenvedett egy kettest,bár szerintem még a vegyjeleket sem tudta.Poland,mivel tegnap estig nálam volt,ezért nem tudott tanulni pluszba,így mikor ő következett feszengve próbált válaszolni a feltett kérdésre.Segítségkérően felém nézett,mire én próbáltam halkan súgni neki.Így egy kis segítséggel,de ötöst kapott.