14.fejezet

60 5 0
                                    

Germany szemszöge:

-N..ne kérem!tette maga elé védelmezően a kezét Amerika.

-NEM.Nem hagyom,hogy bántsd!üvöltöttem,majd felálltam,és teljes erőmmel szembeszálltam apám akaratával.Reich elengedte Amerikát,majd fejét fogva felnyögött.

-Francba....nyögte Reich,majd a földre esett.Tágra nyíltak a szemei,majd mindketten elvesztettük a kontrollt.Végül visszaküldtem apámat a tudatomba,de még mindig remegtem.

-MI.A.FRANC?lépett egyet hátra sápadtan Amerika.

-Jaj ne...néztem rá,majd villámgyorsan agyalni kezdtem azon,hogy hogy magyarázzam meg ezt neki.Hát ez nehéz lesz...

-Figyelj Amerika,csak nyugodj meg.léptem hozzá közelebb,mire ő gyorsan még hátrébb lépett.

-N..NE GYERE A KÖZELEMBE!tartotta fel a kezét.

-Ezt,hogy...mióta...MI AZ ISTEN?!fakadt ki Amerika,úgy gondolom jogosan.Leültem a hideg padlóra,és lassan sóhajtottam egyet.

-Apám bennem él,és néha átveszi az irányítást...mondtam ki az igazságot,mire Amerika félve közelebb lépett.Látszott az arcán,hogy nem akarta ezt elhinni,de saját szemével látta,hogy így van.

-És nem tudod irányítani.fejezte be helyettem.

-Most gondolom én félsz tőlem,ugye?fogtam a fejem.

-Há mé?Te hogy reagálnál arra,hogy az egyik barátodban egy pszichopata élősködik,aki az előbb akart volna megölni téged?!mondta ingerülten.

-Azonnal szólnunk kell EU-nak.szögezte le,majd el is sétált volna mellettem.Villámgyorsan megfordultam,és megragadtam reszkető kezét.

-Bocsánat,de ezt nem hagyhatom.ugrottam fel,még mindig erősen fogva őt.

-Ezt nem mondhatod el SENKINEK.Értve vagyok?sziszegtem neki,majd lassan elengedtem a kezét.

-Kérlek Amerika!Ígérd meg,hogy nem mondod el ezt senkinek!könyörögtem neki,mire ő lehajtotta a fejét.

-Rendben,nem mondom el senkinek.ígérte meg,majd kinyitotta a vécé ajtaját.

-De szerintem akkor is kezdened kellene vele valamit.Én már mondani is akartam,hogy NEM LÁTOD,HOGY PRÓBÁLKOZOK?!,de ő csak leintett.

-Na,de induljunk vissza,mer mindjárt irodalom,és még át akarom nézni azt a verset.motyogta Amerika,majd először én léptem ki a síri csendes folyosóra.

Amerika szemszöge:

+kémia óra előtt(ami ma az utolsó órájuk)+

-Russ,gyere egy pillanatra!fogtam meg barátom kezét,majd kirángattam az osztályteremből a folyosó egy csöndesebb,és elhagyatottabb részére.

-Mi az Ame?Már megint Philippines?villant meg Russia szeme,mire én gyorsan megráztam a fejem.

-F..figyelj,tudom ez nagyon furán fog hangzani amit mondok,de...

Muszáj volt valakinek elmondanom.Segíteni akartam Germany-n,de akkor viszont el kell,hogy mondjam valakinek(én meg így:TE KIS PLETYÓS XDDD)

-Tehát azt akarod mondani,hogy Germany tudatában élősködik az apja Third Reich,és meg akart téged ölni,mikor elmentél megnézni,hogy mi történt.összegezte Russ,miközben a felhúzta a szemöldökét.

-Ugye hiszel nekem?kérdeztem gyanakvóan,mire Russ csak halkan felnevetett.

-Hát persze,hogy nem.Nem tudom,ez az egész olyan...

-Tudom fura.De hinned kell nekem!erősködtem,de hiába.

-Sajnálom Ame,de ez olyan hihetetlennek tűnik.Third Reich már sok éve halott.csóválta a fejét,majd visszament az osztályba.

Germany szemszöge:

Nem hiszem el!Pont az iskolában...

Féltem.Féltem,hogy Amerika valakinek elmondja,és fény derül arra,hogy milyen beteg állat rejtőzik bennem.Leginkább attól féltem,hogy Poland megtudja.Biztosan megutálna,és én azt nem élném túl.Túlságosan is..nos...igen beleszerettem.

A kémia tanár mivel rosszul lett egy félresikerült kísérlet miatt,ezért előbb vége lett az órának,így amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam,és mielőtt bárki mondhatott volna bármit is,kirohantam az osztályteremből.Miután végre kiértem a suliból,gyorsan felvettem a fülhallgatóm,és rányomtam a random lejátszási listára.Kapucnimat a fejembe húzva sétáltam haza,mikor a Killing Butterflies refrénjét megszakította egy értesítés.Egy üzenet Poland-tól...

PolandthetrollUwU:Szia Germany!Ma nem kell a lecke,mert ma átjön France,és Ausztria!

Kicsit csalódottan küldtem el egy OK-ot,majd most már egy kicsit gyorsabban siettem haza,mivel kezdett sötétedni az ég.Már csak az hiányzik,hogy megázzak.

Russia szemszöge:

Mivel a Kémia tanárunk az óra első 15 percében rosszul lett,így egy kicsit korábban lehetett hazamenni.

-Ó hol van már?!kerestem a lakáskulcsomat a táskám legmélyében,majd mikor megtaláltam mérgesen beleraktam a zárba.Levágtam a táskámat az előszobába,majd halkan levettem a kabátom,mivel apa ilyenkor szokott aludni.(IGEN ALUDNI).Most azonban a nappaliból halk beszélgetés szűrődött ki.Lábujjhegyen odaléptem a falhoz,majd kinéztem mögüle.

-...Pont ő HÁH!Nevetséges...Akkor szólj neki,hogy elbúcsúzhat a lányától.De nem is ez lényeges,hogy álltok a géppel?

-Nem aggódsz Germany miatt,hogy...

-Tudom,de már nem érdekel.Akkor megtudja.Úgyse tud nagyon semmit sem tenni.

T..tehát igazat mondott Amerika.


Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin