Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

42.fejezet

Poland szemszöge:

De jó kedd reggel ordibálásra ébredni!Tudtam hogy se én,se Magyar nem ússza meg egy cetlire írt lecseszéssel,de hajnali 5-ös üvöltözésre azért nem számítottam.A fülemre szorítottam a párnám,de még így is hallottam mindent.Mivel visszaaludni nem hinném,hogy már fogok,ezért magamhoz vettem a telefonom,és bedugtam a fülhallgatóm.Elindítottam a Spotify-t,és nyakig betakaróztam.A fülembe ordító zene majdnem tökéletesen elnyomta a háttérzajokat,így még tudtam feküdni egy órát.

Álmosan pislogtam néhányat,majd felhúztam a redőnyöket.Az erős napfénytől szinte megvakultam,de cifra káromkodások kíséretében hozzászokott a szemem.Előkaptam az első kezembe akadó ruhákat,majd elszaladtam fésülködni.Természetesen rémesen festettem.Ehhez pedig még hozzájött,hogy fáradt voltam,és semmi kedvem nem volt bemenni az iskolába,második órában földrajzból dogát írni.Kellett nekem sokáig fennmaradni beszélgetni Italyval...Nem tehettem róla...Kijött a kedvenc animénk új része...Évadja...

Megreggeliztem,bepakoltam a mai napra,majd hangosan káromkodva jöttem rá,hogy cserélhetem le a ruháim.Germany megígérte,hogy eljön velem reggel.Én meg elfelejtettem.Esküszöm nem káromkodtam még ennyit egy reggel alatt.

Fogmosás közben átismételtem magamban a föcianyagot,majd bementem Magyar szobájába.

-Mit mondott?Még több eltiltás?-támaszkodtam az ajtójának.Magyartól kaptam egy ,,szerinted?,, pillantást,majd visszafordult az órarendje felé,rám sem hederítve.Odasétáltam hozzá,majd letérdeltem mellé.

-Ha most megint részeg lehetnék,akkor legalább nem lenne bűntudatom.Faszér kellett nekem megvédeni azt a nyomorult focistát.-morogta Magyar.

-Szerintem jól tetted bátyus.-motyogtam mellette.Magyar még vetett rám egy futó pillantást,majd feltápászkodott a földről.

Én is felálltam a valószínűleg jobb időket is megélt szőnyegről,majd ránéztem Magyarra.

-Tudd meg,hogy nagyon büszke vagyok rád bátyus.-mondtam,majd búcsúzóul átöleltem(bátyus szó warning XD).Féltestvérem lefagyott egy pillanatra,de utána mosolyogva visszaölelt.

-Na menj Polska.A szerelmed már biztos vár...-vigyorgott Magyar.

-Igenis.Nyolcra legyél bent!-nevettem az ajtóban állva.

-Á,dehogy.Tudod úgyis,hogy imádom húzni EU agyát...-köhögött féltestvérem,én pedig fejemet ingatva hagytam ott.Erősnek mutatja magát,pedig látszik rajta,hogy nem az.Minden egyes lecseszéssel,tiszta tudattal töltött másodperccel egyre jobban kopik a maszkja.

...

Germany szemszöge:

Reggel korábban elindultam otthonról,hogy odaérjek lehetőleg időben Polandhoz.Bár amikor felkeltem,nagyjából úgy néztem ki, mint aki mindjárt lehányja a lábtörlőt,de egyébként jól van.

De mai nap végre az időjárás nekem kedvezett!Nem zuhogott az eső,nem úszott barna latyakban az utca,egyszerűen csak kicsit hideg volt.Köszi Jézus jövök egyel!

Komótosan lépkedtem a kihalt utcákon.Néha egy autó elhúzott mellettem,de semmi izgalmas nem történt.Mikor odaértem Polandékhoz,meg nekidőltem a kerítéshez,és folytattam a rutinom.Vagyis nekiálltam telefonozni.

Alig telt el két perc,és már hallottam is a bejárati ajtó bevágódását.

-Jó reggelt Pollen?M..mi történt?-mértem végig Polandot.

-Csak a szokásos.Ukrajna beköpött minket,anyuék kiakadtak,Magyar meg...duzzog...-sorolta fáradtan.

-Értem.És már megint nem aludtál.-szóltam rá,miközben elindultunk a gyerekeknek tervezet bört...akarom mondani az iskola felé...Poland összehúzott szemekkel rám sandított,majd húzott egyet a táskája pántján.