Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

38.fejezet

Khm.Utalások.Khhhmmmm.

Poland szemszöge:

-Mhm Niemcy,lehet,hogy lassan elmegyek aludni.ásítottam megint.Próbáltam nagyokat pislogni,vagy legalább elköszönni Germanytól,de hullafáradt voltam még létezni is.

Hiába szerettem volna nagyon,de nagyon ébren maradni,de ahogy feküdtem Germany ölében nem tudtam ébren tartani magam.Félálomban még megszorítottam a pulcsiját,majd a kimerültség átvette felettem a kontrollt.Még éreztem,hogy Germany egy kicsit simogat,majd megpróbált kikászálódni,úgy,hogy ne keltsen fel.

-Ne...ne menj el...morogtam félálomban.Beszélt még hozzám,de semmit sem hallottam belőle.Bár a szemeim csukva voltak,tudtam,hogy ad egy puszit az arcomra,majd hirtelen olyan kellemes meleg lett körülöttem.Ráadásul mindennek olyan Germany-s illata volt.

Germany szemszöge:

Gondolkozás nélkül levettem a pulcsim,majd Polandra terítettem.

-Jó éjszakát angyalkám.térdeltem le még egy pillanatra mellé.Poland szemei lecsukva,és már csak halkan szuszogott,de még magához ölelte a pulcsim.Ha azt mondom,hogy édes volt,akkor még csak meg sem közelítettem,hogy mennyire aranyos volt.

Magamhoz vettem a táskámat,majd csöndesen kisunnyogtam Pollen szobájából.

-Sikerült?Tudtál vele beszélni?érdeklődött Magyar a falnak támaszkodva.Egy hangyányit megijedtem tőle,hogy csak így feltűnik a semmiből.

-Persze,tudtam.Most alszik.De,ha jól emlékszem ő is kilencedikes,szóval ne beszéljünk róla úgy,mintha olyan nagyon kisgyerek lenne.nevettem el magam.

-Oké.feszengett Magyar.-Csak azt akartam,hogy izé...kösz.

-Ezt most mire fel?

-Haver,már nem tudom megszámolni,hogy hányszor rángattad ki húgit a depijéből.Csak...csak nagyon köszönöm.Pedig tudod,hogy én mennyre utálom Poland összes barátját?(mármint pasiját vagy na értitek)pillantott vissza Poland ajtajára Magyar.

-De baszki eddig te vagy a legnormálisabb barátja.mosolyodott el Magyar.

-Én?A szadista fia,aki nem mellesleg valami átkozott módon stréber?nevettük el magunkat.

-Na menj,tudod,holnap matekröpi.Még készülnöm kéne rá.Holnap már biztos megy iskolába...de azért gyere majd ide reggel.indult vissza a szobájába Magyar.

Én is hazaindultam,de valamiért nem a szokott úton mentem.Naná,hogy Russiáéknál kötöttem ki.Most az egyszer nem volt kedvem ellenkezni,úgyhogy engedelmes kiskutya módjára szót fogadtam apámnak.Hurrá...

Körbenéztem,majd Reich sápadtan átvette az irányítást.Türelmetlenül bekopogott,majd meglepetésünkre Russia nyitott ajtót.

-Fater!Asszem vendéged van!ordított az ajtóban állva.

-Ne ordibálj.Valaki még meglát te igenész.morogta apa,majd félrelökte Russiát az ajtóból.

-Russia fel a szobádba.intett Soviet,mikor meglátott minket.Az orosz még gyorsan végigmérte Reichet, majd felfutott a szobájába. 

-Soviet van egy kis gond.mondta rekedtes hangon Reich,én meg már most üvöltöttem a fájdalomtól.

-Mi történt? jött hozzánk közelebb Soviet aggódva. Fura... 

-Mennyire vagytok készen?ült le apám Soviettel szembe. 

-Nagyjából 79%-ig.De mondd már meg, hogy mi történt Reich!