Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)

44.fejezet

Warning valós-és fiktív élet közötti párhuzam,meg igen.Utalások.Ne kövezzetek meg,ez már hiányzott a nem létező lelkemnek TwT

Poland szemszöge:

Apró mosollyal az arcomon csöngettem be Germanyhoz.Minden délutánom (a félévtől számítva) túlságosan egyhangúan,és monotonul telt.A napjaimban lassan kialakult egy kötelező napirend:iskola,hazafelé röhögcsélés Magyarral,házi és magolás holnapra,unatkozás,és alvás.Majd ez kezdődött előröl,folyamatosan ismétlődve.Ezeket a monoton napokat,heteket csak Italy és Germany törte meg,aminek mindig kifejezetten örültem.Mivel a szüleim most nem visznek minket sehova,sőt még az is nehezükre esik,hogy beszéljenek velünk,őszintén örülök minden apró mozzanatnak,ami kirángat a napjaim unalmas mókuskerekéből.Így nagyjából észre sem vettem,hogy már rendesen benne vagyunk a márciusban,és vészesen közeledik az év vége.

-Szia Pollen!-engedett be Germany,megszakítva a gondolatmenetem.Hálásan mosolyogva vettem le a mai eső miatt átázott cipőmet,és pulcsimat,majd követtem a német fiút a nappaliba.

-Na és mit van kedved csinálni angyalkám?-állította le a tévén éppen futó sorozatot Germany.

-Igazából nekem mindegy-vontam meg a vállam.-Mit néztél?-biccentettem a tévé felé.

-Valami fantasy-nézett a képernyőre,majd ,,oké akkor meg is van,hogy mit csináljunk,, alapon gyengéden megfogta a derekam,és berántott az ölébe.Meglepetten megnyikkantam a váratlan szituációtól,majd miután a pulzusom ismét normális lett,nekidöntöttem a fejem Germany mellkasának,aki időközben elindította a sorozatot.

-Tényleg nem zavarok Niemcy?-kérdeztem,mert most jutott csak eszembe,hogy egy beszólás után,konkrétan csak úgy idejöttem.Germany körém fonta a karjait,majd az állát a vállamon megtámasztva szólalt meg:

-Viccelsz?Mostanában úgyis csak tanulsz.Alig beszélsz velem...-morogta a vállamba.

-Mondja a stréber.-nevettem el magam.

-De ez a stréber tudja hol van a határ.Ez a stréber figyel,hogy maradjon ideje olyan dolgokra amiket nagyon szeret.Nagyon nagyon.-puszilta meg az arcom Germany.A háttérből tovább folytatódott a nevenincs sorozat,de persze már egyikünk sem figyelt oda.

Megfordultam Germany ölében,hogy a szemébe tudjak nézni.Komoly és fürkésző volt a tekintete,amire inkább lehajtottam a fejem.

-Tudom csak...Csak bepánikoltam.Még soha nem kaptam ennyire rossz jegyeket.A négyes volt a maximum.Most meg a bukás közelében voltam töriből.-Germany felsóhajtott,majd kecses mozdulattal felemelte az államat.

-Először is,annyira utálom,hogy nem nézel a szemembe miközben beszélsz.Kérlek angyalkám nem kihallgatáson vagy,és nem kell szégyellned amit mondasz.Másodjára pedig,Poland,te vagy a második legjobb tanuló az osztályban.Fele ennyi tanulással is dicsérettel fogod zárni ezt az évet hidd el.Még a végén féltékeny leszek a töri tankönyvre...-fejezte be hosszúra sikeredett monológját Germany,majd elengedte az államat.

-Lehet igazad van Germany.Ne haragudj...-sütöttem le a szemem.Tényleg egyre nagyobb hülyeségeket csinálok.-Nem is tudom hányszor kérek már tőled bocsánatot...Nem is értem,hogy miért vagy még mindig mellettem.

-Hm,nem is tudom.Mert mondjuk szeretlek?Az apró hülyeségeiddel együtt?-mosolyodott el Germany,majd végigsimított a hátamon.

-Apró?-néztem fel Germanyra.

-Igen.Apró,csak enyhén idegesítő problémák.Semmi több.-válaszolt magabiztosan.-Megígéred,hogy nem pánikból tanulsz,hanem csak akkor amikor kell?