34.fejezet

52 6 0
                                    

Poland szemszöge:

-Mi?Nem.Dehogy.hátráltam egy lépést az idegbeteg Germany elől.

-Poland.Nem emlékszel.Mert be voltál baszva húgi!forgatta a szemét Magyar.

-De hát...próbáltam magam védeni.

-Ezt mégis melyikőtök terjeszti?förmedtem a bátyámra.

-Poland nyugodj meg.Én hiszek neked.mosolygott rám Germany,egy pillanatra elrejtve,hogy mennyire dühös.

-De ezt majd még megbeszéljük.Nem adom meg annak a kurvának azt az örömet,hogy idegesnek lásson.morogta Germany.

...

Egész nap ezen gondolkoztam.Amúgy sem figyelek mostanában az órákon,de ameddig nem lesz baj belőle...

Kezdtek szép lassan emlékezni,hogy mi történt.Bárcsak egy szép hazugság lenne.Akkor talán most jobb lenne mindenkinek.

Délután (anyukám akarata ellenére) átmentem Germanyhoz.Az apja nem volt otthon,aminek valamiért kifejezetten örültem.Semmi rosszindulat,csak egyszerűen nem akarok vele találkozni.

Germany levágta a táskáját a földre,majd leült a kanapéra,és megmasszírozta a halántékát.

-Na akkor,hogy is volt ez?nézett rám ,,kíváncsian,,

Germany szemszöge:

-Hát izé...kezdte halkan Poland,miközben a pulcsija ujját piszkálta.

-Poland.Nem kihallgatáson vagy.Csak meg akartam veled ezt beszélni-mosolyodtam el egy pillanatra,mire ő is halványan elmosolyodott,és leült mellém.

(Sziasztok!Na,ugye most jönne az a rész,amikor Poland meg Philippines exe igen...ezt a részt szeretnétek,hogy leírjam egy külön részként?Nem biztos,hogy meg fogom csinálni,de inkább megkérdezlek titeket)

Poland vett egy nagy levegőt,majd mesélni kezdett.Miközben beszélt egyszer sem nézett a szemembe,ami kicsit idegesített.Többször a szavába akartam vágni,de inkább tartottam magam.Bár mondjuk kicsit elvonta figyelmemet az,hogy beszéd közben őt néztem.Még amikor ilyen a hangulata,akkor is gyönyörű...

-...De Niemcy én esküszöm,hogy n..nem akartam.Akkor n...nagyon felelőtlen voltam...Kérlek ne haragudj!sírta el magát a mondandója végén Poland.Próbáltam rá haragudni,de egyszerűen nem megy.Túlságosan is imádom.A baklövéseivel együtt.

Szótlanul az ölembe ültettem,majd átöleltem.Ő egyből hozzám bújt,majd most már halkabban sírt tovább.Én továbbra is csendben a hátát simogattam,így néhány percig csak az óra kattogását,és az ő halk sírását lehetett hallani.

-A...akkor most h..haragszol rám...?nézett fel rám Poland.

-Pollen...Egyszerűen nem tudok rád haragudni.ráztam meg a fejem.-De kérlek máskor gondolkodj előre.Meg ne menj egyedül buliba.Megígéred,hogy nem csinálsz több ilyet?

-Megígérem Niemcy.suttogta Poland,olyan halkan,hogy biztosan csak én halljam.

-Na,akkor,most hogy már nem kell téged tovább szigorúan néznem,végre megcsinálhatom ezt...emeltem meg az állát,majd finoman megcsókoltam.Poland mosolyogva átkarolta a vállamat,majd viszonozta a csókot.

Miután elengedtem,újra hozzám bújt.Annyira imádom,amikor ezt csinálja...Akaratlanul is elmosolyodtam,majd az órámra néztem.

-Amúgy meddig maradhatsz?Nincs kedvem elengedni.hajtottam a fejem a vállára.

-Addig ameddig szeretnéd.Anyámék azt hiszik,hogy Italyhoz megyek matek korepre.mosolyodott el Poland gonoszan.

-Sunyi...de tetszik az észjárásod.nevetettem el magam.

...

Poland a szobámban ülve a képregényemet olvasta,én pedig a fürdő padlóján térdeltem.Üveges szemmel bámultam magam elé,miközben a bal szemem folyamatosan rángatózott.Kívülről úgy tűnhetett,hogy nem csinálok semmit,de belül ordítoztam a fájdalomtól.

Kérlek fiam.Sovieték nem tudnak nélkülem dolgozni.szólt rám apám.

-Nem az én hibám,hogy a testem már nem bír téged elviselni.forgattam a szemem,miközben vér fojt ki a számból.

Reich megpróbált felkelni a padlóról,de ismét összeesett,mire újra belém hasított az éles fájdalom.Próbáltam nem hangoskodni,mivel Poland tőlem néhány szobával arrébb nyugodtan olvasott,és várja,hogy mikor megyek már vissza gyanúsan sok idő után.Nem tudom,hogy hogy fogom neki ezt kimagyarázni...

Reich újra megpróbált irányítani,és ezúttal sikerült is neki.Gúnyosan nevetve odasétált a magam után gondosan bezárt ajtó elé,majd nevetve kikulcsozta.

-Na mi van Germany?Nem is olyan egyszerű téged kezelni.De most h...kezdte gúnyosan apám,megint majdnem összeesett.

Nein.NEIN.NEIN!EZ NEM IGAZ MÁR!üvöltött Reich magából kikelve.Ő pánikolt,én meg már nem bírtam magammal,így felordítottam a fájdalomtól.Remegve térdeltem a padlón,de nem bírtam megmozdulni.Szánalmas vagyok... 

Poland szemszöge:

Csöndesen olvastam Germany szobájában egy képregényt.Nem annyira szeretem a képregényeket,de ez most megfogott a varázslatos történetével.

-Még egy fejezet pipa.lapoztam át a következő oldalra,mikor hangokat hallottam a fürdőből.Majd valaki(na vajon ki?XD)egy pillanatra felordított.Azonnal letettem a képregényt,majd megálltam a fürdő ajtaja előtt.

-Niemcy..?Jól vagy?kopogtam be félve,majd benyitottam.Germany ijedten felkapta a fejét,én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá.Egy kis csíkban vér fojt le a fejéből,a padlón pedig mindenhol apró vörös cseppek voltak.Gyorsan letérdeltem Germany mellé,majd pánikolva megszólaltam.

-Mit csináltál Germany?néztem végig rajta egyre jobban pánikolva.

-Figyelj Poland.Lent a nappaliban a harmadik fiókban van fájdalomcsillapító.Kérlek idehozol egyet?Nem tudok felállni.törölte le a homlokáról a vért Germany.Nem mertem kérdezősködni,csak lerohantam a nappaliba,majd szinte feltépve a fürdőajtót térdeltem le újra Germany mellé.

-Tessék.adtam oda neki a kis fehér kapszulát.Miután bevette,megpróbált felállni.

-Germany mi történt?kérdeztem ismét,miközben ő a falnak támaszkodva próbált visszamenni a szobájába.Próbáltam neki segíteni,de nem engedte.

A szobájában egyből lefeküdt az ágyára,majd halkan elkáromkodta magát.

-Ha azt mondom,hogy semmi akkor elhiszed?nézett rám kiskutya szemekkel.

-Nem.ültem fel mellé.

-Germany.Elkezdtél ordibálni a fürdőben.Bemegyek, vérzik a fejed,nem tudsz felállni,és alig tudsz visszajönni a szobádba.És azt hiszed,hogy elhiszem,hogy nem történt semmi?vontam fel a szemöldököm.

-Igen...?mosolygott rám.

-Niemcyyyyyyy...forgattam a szemem.-Miért nem akarod elmondani,hogy mi történt?

-Hát izé...húzott le maga mellé.-Mert nem akarom,hogy aggódj hülyeségekért.

-Ez nem hülyeség.Magamból kiindulva legalábbis.

Germany szemszöge:

Na basszus Germany ezt jól megcsináltad.

-Figyelj.Apukámmal mostanában gondok vannak.És nem viselem valami jól.Oké?Semmi több.próbáltam valami normális magyarázatot adni Polandnak.Mégsem mondhatom azt neki,hogy mert csak.

-Jaj Niemcy.Ezt nem akartad elmondani?ölelt meg Poland.



Vérben úszó szerelem(Germany x Poland)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora